Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

A főgimnázium kialakulása (1854 — 1873)

iskola autonómiája már a kiegyezés előtt, a provizórium korában újra megszilárduljon. Báró Prónay Gábor egyetemes egyházi és iskolai felügyelő 1860. október 6-ára Pestre értekezletet hívott össze azzal a céllal, hogy az evangélikus egyház oktatási intézményeinek tanterveit megvitassák. Az értekezlet által kidolgozott tervezetet véleményezésre megküldték az evangélikus oktatási intézményeknek. Iskolánk tanárai — Hunfalvy Pál iskolai felügyelő elnökletével — megvitatták a tervezetet, azt több ponton módosították, és úgy vezették be az 1860/61-es tanévben. Természetesen az akkori viszonyok között csak az algimnáziumra vonatkozóan, holott állásfoglalásuk az egész nyolcosztályos gimnáziumi tantervet értékelte. Tanulságos a helyi viszonyok és igények következetes érvényesítése: „Lényeges eltérésünk alapját képezi azonban, hogy a rendezett gymnasiumot egy szintén teljesen rendezett, 4 osztályú elemi oskolára akarjuk támasztani, s ennél fogva nem kívánnók megszorítani a gymnasium teendőit annak rovására, hogy az elemi oskolában mulasztottakat helyre üsse. Fölvesszük tehát, hogy az elemi 4 osztályt végzett tanuló a kátéba, a számtan alapműveleteibe, a mértani alakok rajzolgatásába és szemlélkezésébe be van már annyira gyakorolva, hogy az első két gymnasiumi osztályban a vallástanból hetenként 2 — a számtan s mértanból együtt pedig hetenként 3 órával beéri; fölvesszük, hogy az anyja nyelvében és a nyelvtan általános fogalmaiban van már annyi otthonossága, hogy a gymnasiumba léptekor két új nyelvnek tanulása nem fog tetemes akadályokat gördíthetni útjába. Azon szellemi gymnastikának — melyet a gymn. I. osztályában 6 órán át az anyanyelvvel akarunk gyakorolni — egy jó részét már az elemi 4-dik osztály kell, hogy