Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

A főgimnázium kialakulása (1854 — 1873)

bujdosott, majd közvetlenül a kegyelem elnyerése után, 1850. október l-jén az Új Magyar Múzeum első számában nevelési hitvallását írta meg Igaz Arany Bulla címen: „Erőt óhajtok magunknak s nemzetem minden tagjának, hogy a fájdalom minket ne fojthasson el... elő kell venni az egyetlen gyógyszert, amely képes a bajt gyökerestül kiirtani, s ez: a helyes nevelés... Keresztény világban csak a szüle nevelhet s a társadalom, mely iskolát és egyházat tart a szellemi értékek ápolására s az emberi méltóság biztosítására... Ha köztünk általános meggyőződéssé válik, . hogy a nevelés főcélja a kedélyt, vagy lélek erkölcsét idomítani, miszerint a ne vendek legelőbb magán uralkodhassak, akkor nemzetünkben a szilárd, épp jellemek mind gyakrabban elő fognak tűnni s társadalmi szellemünk mind derekabb férfiak által fog eleveníttetni, akkor minálunk az embert, nem annak külsejét fogják becsülni s épp azért ki-ki becsületes munkája által akarand élni... Ez az igazi arany bulla, melyre a pecsétet maga Isten üti s melyet semmi hatalom a földön érvényétől megfosztani nem bír." Méltó társai voltak a gyülekezet lelkészei: a magyar Székács József és a német Lang Mihály. Székács József Orosháza szülötte, Sopronban, Eperjesen tanult, mint nevelő külföldön járt, a berlini egyetemet is látogatta; 1837 óta volt a magyar gyülekezet papja, irodalmi tevékenységéért az Akadémia tagja lett, szerkesztette az 1858-ban újra indított Protestáns Egyházi és Iskolai Lapokat, majd nagy szerepet játszott a protestáns pátens elleni harcban. 1860-tól ő volt a bányakerületi püspök. Ezek a vezetők lelkesen készültek az iskola megújítására, és 1859 után erre a külső körülmények is megértek. 1860-ra az abszolutizmus rendszere megroppant, és ha az októberi diploma nem is hozott