Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

Az iskola első korszaka (1823 —1854)

Az 1833/34-estanévben a pesti evangélikus gimnázium II. osztályának tanulója volt Petőfi Sándor. A következő tanévet azonban már máshol járta. Ugyancsak itt tanult 1834 és 1840 között Podmaniczky Frigyes, a későbbi politikus. Tandíjat ebben a korban valláskülönbség nélkül kellett fizetni. 2 forint volt a beiratási díj, 1 forint a „múzeum- és könyvtárhasználat" (a szertárakat nevezték múzeumnak), és 12 forint a tandíj, vagyis összesen 15 forintot kellett két részletben (nyolcat a beiratáskor, hetet február elején) befizetni. A tantermek eleinte családias együttlétet nyújtottak a tanulók számára, de később már — mai szemmel nézve — elképzelhetetlen zsúfoltság keletkezett. Ágai tudósítása közvetlenül a szabadságharc előtti éveket mutatja be, amikor a tanulólétszám a legmagasabb volt: „Az épület három termébe, a helyiségek elégtelen volta miatt hat gymnasialis osztály volt beleszorítva. A tanártól jobbra eső padsorokban ültek a novíciusok, balfelől a veteránok. A 3. és 4. osztályban Kánya Pál, az 5. és 6. osztályban Teichengräber (Tavasy) Lajos tanított... Kánya, a köpcös, kedves öregúr, miután a felháborodás és boldog dicséret változó hangulatai között rótta le a ránehezedett napszámot, díszbe öltözött, a rácsos kapu előtt várakozó udvari hintóba szállt s átkocsizott Budára nádorékhoz. Ő volt ugyanis a »Palatinus Mariska«, a későbbi belga királyné, s a »Palatinus Joska« hűséges tanítója... A felső két osztály tanára, Tavasy Lajos már keményebb fából volt faragva, mint a mi jó, puha Kánya bácsink. Jupiteri szemének villanása szinte megigézte növendékeit. De a szigorúságra vajmi ritkán volt szüksége. Inkább jó pajtásul szegődött a fiúkhoz, s ezek rajongva is szerették."