Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

Az iskola első korszaka (1823 —1854)

Összegezve ennek a korszaknak a jellemzőit, a leglényegesebb vonás, ami az iskola fejlődését is meghatározta, hogy a reformkor az egész ország hatalmas gazdasági és szellemi fellendülését hozta. Jelentősen megváltozott Pest-Buda helyzete, mert ekkor már ténylegesen minden szempontból az ország központjává vált. Ezen belül a pesti evangélikus gyülekezet is megerősödött, és a szellemi igények is megnőttek. Mindezek a tényezők eredményezhették, hogy az iskola szervesen, a követelményekhez és lehetőségekhez igazodva fejlődött elismert iskolává. Az egész ország evangélikus műveltségének sok elemét vette át és fejlesztette tovább. A világi vezetés, a lelkészek és a tanárok egymást segítő, együttműködő, a másikat megértő családias műhelye jött létre, ahol a középpontban a jövő nemzedék nevelése állt. Kialakult az az értékrend is, ami a későbbi fejlődésre is nagy hatással volt: az intellektuális vallásosság kifejlesztésére törekedtek, amely a társadalomban a humanizmus és liberalizmus magatartását is elősegítette. Mindezt nagy szellemi frissességgel, az új iránti fogékonysággal végezték. A szabadságharc bukása után átmenetileg hanyatlás következett be, de közben az értékek tovább őrződtek, így mihelyt a külső körülmények kedvezőbb irányban megváltoztak, újra fellendülés köszönthetett be.