Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.

Teológia és kegyesség - Varjas Béla: Szegedi Gergely és Flacius Illiricus ismeretlen vitája az úrvacsoráról

XII. Tagadom a konklúziót, sem azt nem bizonyította be, hogy a kenyér csak a test jele, sem pedig azt nem képes bizonyítani, hogy Krisztus csak a kenyeret mutatta. Fentebb megmutattam az ellenkezőjét.

XIII. Ezzel szemben pedig a kenyeret adva mondta Krisztus: „Ez az én testem.” Ez a szofizma nem törődik a kenyér és a test sákramentális kapcsolatával, mint ahogyan ez sem igaz: „A teremtő isten örökkévaló. Az ember Jézus időben fogantatott. Tehát nem Isten.”

XIIII. Semmi összefüggés vagy következetesség nincs ebben a szo- fizmában. Nincs is valójában ellentétben, hogy Krisztus teste adatik nekünk az úrvacsorában, és hogy érettünk adatik a keresztre. Tehát ez egy igen hamis szofizma, mondatainak sem igazsága, sem összefüggése nincs.

Tizenkettedik érv ugyanezekből a szavakból.

Amint a viszonylagos a viszonyról, úgy a jelölt a jelről, egyéni az egyénről sem ad valódi képet, hacsak nem hamisan kapod.

Tehát a sákramentumi kenyér sem Krisztus teste, hacsak nem igazán avagy jelképesen.

Tizenharmadik érv az „érettetek” szóból.

Krisztus teste érettünk adatott. A kenyér nem adatott érettünk. Tehát a kenyér nem test.

Tizennegyedik érv ugyanabból a szóból.

Krisztus teste érettünk adatik a kereszten, tehát nem adatik nekünk az úrvacsorában a maga testi valóságában, mivel más az, ami érettünk adatik, és más, ami nekünk adatik. Krisztus ugyanis az ő testét és vérét a mi megváltásunkra adta, az úrvacsorában pedig szent kenyeret és bort ad, hogy ezekkel a jelképekkel mint emlékeztetőkkel emlékezetünkbe idézze azt, amit testének keresztre feszítése és vére on- tása által véghezvitt.

Ennek az érvnek a helyessége az ellentét természetéből következik, mivel ha az ellentét egyik oldalát elfogadtuk, a másikat el kell vetnünk, amint jól meggondolhatjuk, ha ezt mondjuk: „nekünk kenyér adatik az úrvacsorában, tehát érettünk adatik.”

44