Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.

Teológia és kegyesség - Varjas Béla: Szegedi Gergely és Flacius Illiricus ismeretlen vitája az úrvacsoráról

datott: „Ez az én testem és vérem” — kivéve Karlstadtot. Lásd tehát az új tévtanító arcátlanságát.

II. A második érvnek ugyanaz a hibája, és ugyanaz rá a válasz. Nem következik ugyanis logikusan a„nem a testről”. Egyébként így kellett volna a „maior propositiót” fogalmazni: amiről az evangélista ezt mondta: vette, megtörte, adta, csak arról mondta Krisztus, hogy vegyétek, egyétek stb. így a „minor propositio” hamis lenne. Ugyanis Krisztus tanúságot tesz arról, hogy magát mint testet adta, akár valóságosan, ahogy mi gondoljuk, akár jelképesen, ahogy a szakramentáriusok. Tehát hazudik az új tévtanító. így fogalmazta az előző szofizmáját is.

III. A konklúziónak egyáltalán nincs köze az előzményhez. Az előzmény is hamis, ugyanis nem kenyeret vesznek a test emlékére, vagy bort a vér emlékére, hanem az egész cselekedet Krisztus emlékére történik, vagy inkább szenvedésének emlékére, amint azt Pál apostol tanúsítja.

Ilii. A „maga testi valóságában” kifejezést hibásan használja a konklúzióban, mivel nem következik a tézisből. Ha valamit valóban le lehet ebből vezetni, az egyszerűen csak ez: az úrvacsorában nem veszik a testet. Mivel azonban Krisztus azt nem mondta, ami a tézisben van, ezért nem kell hinnünk. De ezt még a szakramentáriusok is elítélik.

következésképpen kenyeret adott nekik és nem testet.

Második érv a „vegyétek” szóból. Amiről azt mondta az evangélista: „vette, megtörte és odaadta nekik”, ugyanarról mondta Krisztus: „vegyétek, egyétek”.

Ezeket pedig a kenyérről mondta. Tehát a „vegyétek” szó is a kenyérről és nem a testről mondatik.

Harmadik érv a „vegyétek” szóból. Nyilvánvaló az evangélistákból, hogy nem testet kaptak a test emlékére, hanem kenyeret, amelyet Krisztus vett magához, sem pedig vért a vér emlékére, hanem bort. Tehát az úrvacsorában nem veszik Krisztus testét a maga anyagi valóságában.

Negyedik érv a „vegyétek” szóból. Krisztus nem azt mondja, hogy vegyétek a testet, hanem azt a kenyeret rendeli vennünk, amelyet ő magához vett. Krisztus testét tehát nem veszik az úrvacsorában a maga anyagi valóságában.

41