Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.

Teológia és kegyesség - Botta István: Luther Antikrisztus-fogalmának hatása a magyar reformátorok társadalomszemléletére

mint „eladó tárgyakat”. „A foglyok nagy részét, mint vágóállatokat, a legcsekélyebb szánalom nélkül leöldösik”, „a rabszolgapiacon, amit az ő török nyelvükön Haracznak neveznek”, a vevők a lemeztelenített és tüzetesen megvizsgált rabokat áruként vásárolják meg. (Megjegyzés: a Haracz a harádzs, harács — Huszár Gál cz-jét is e.v-nek ejtették — a török adót jelentette, amely szokás szerint a gyermekadót és rabszolgapiacot is magába foglalta.)

A „belső bajok” legfőbbje azonban, hogy „a római Antikrisztus is annyira dühöng a tiszta evangéliumi tanítás és az isteni ige hűséges szolgái ellen, különösen azokon a területeken, amelyeket az ádáz török még nem foglalt el, hogy az összes városokat, mezővárosokat és falvakat meg fosztotta ezeknek az egyházaknak szolgáitól és pásztoraitól”. Tudósítását tarthatjuk egy kesergő ember általánosításának, de kétségtelen, hogy az Antikrisztust nem az „ádáz” törökben, hanem a pápában és szolgáiban látja.

Ezt bizonyítja az a két példa is, amellyel a török és a pápa híveinek magatartását illusztrálja. „Az egyház szolgái közül senki sehol el nem kerülheti a kegyetlen üldöztetést, hacsak menedéket nem kap a töröktől megszállott területen. A török ugyanis azok között, akiket már uralkodójának alattvalóiként birtokol, annyiban kedvez az evangélium becsületes szolgáinak, és annyi emberséggel van irántuk (s ez minden bizonynyal isteni rendelés), hogy nem zaklatja őket gáncsoskodással, hacsak az egyházi férfiak közülük valakit ebédre meg nem hívnak, avagy más alkalommal be nem fogadnak közülük valakit házaikba. Sőt: gyakran az is megtörténik, hogy maguk a törökök is csapatostul részt vesznek az egyházi gyülekezetben, egészen addig, még a keresztyén néphez szóló prédikáció tart; rögtön eltávoznak azonban, amikor a legszentebb úrvacsoraosztás elkezdődik.”

Ezzel állítja szembe a „római Antikrisztust” és hazánkban dühöngő szolgáit, a „véres kezű püspökök”-et és Oláh Miklós érseket, aki az elmúlt napokban is Isten egyházának három szolgáját vettette börtönbe, köztük Somogyi Péter vágsellyei tanítót.

A másik, Huszár Gál felfogását tükröző dokumentum az 1574-ben megjelent Graduál-jában található imádság, A Budai czonkatoronban való raboknacA1 Néhány kiemelt mondata is tanúsítja ismertetett levelében található nézetével való azonos felfogását: „Esmeriüc es sirattyuc a mi rettenetes bűneinket; melyeckel tegedet haragra inditottunc, es nyiluan vallyuc, hogy igaz ítéletből büntettz bennünket, s-meltan szenvedgyüc

61