Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.

Teológia és kegyesség - Botta István: Luther Antikrisztus-fogalmának hatása a magyar reformátorok társadalomszemléletére

sítja békéjét és rendjét, fékezi a gonoszt, elősegíti a jót, a polgárok előmenetelét, de büntetése eszközeként is felhasználja ostorként a gonoszok fenyítésére. Ez „Isten világi kormányzása". Ugyanakkor az Ige hirdetésével téríti, hitre juttatja, újjáteremti, új élettel ajándékozza meg és üdvösségre vezeti az embereket. Ez Isten „lelki kormányzása", egyháza által végzett munkája.

E tanításának megfelelően a törököt sem nevezte többé az ördögtő! testbe öltözött Antikrisztusnak, hanem Istentől teremtett, általa rendelt felsőséggel bíró népnek, amelynek Isten nemcsak megengedte a magukat keresztyénnek nevező népek megtámadását, hanem „haragja ostora”- ként küldte bűneik büntetésére.6

Luther kezdeti értesülései alapján a török javára írta, hogy uralma alatt mindenkit meghagy hitében, nem úgy, mint a pápa.7 Megítélése szerint „a pápának a test, a javak és a lélek feletti uralma nyilvánvalóan tízszer gonoszabb, mint a töröké”.8 Későbbi híradások és az Alkorán megismerése után a törököket bálványimádóknak, zsarnoki hatalom alatt elnyomottaknak, a többnejűség miatt Isten parancsát megszegőknek, ördögtől elcsábítottaknak, színes, gazdag szóhasználatával „valóságos bestiák”-nak, „fekete ördögök”-nek is nevezte,9 akik fegyverrel pusztítják Krisztus egyházát, de nem mondja őket Antikrisztusnak. Semmiképpen sem tarthatjuk Antikrisztus-érvnek azt, hogy az 1530—1538-as években tanácsolt lelkészavatási, ordinációs rendbe beveszi a pápista és egyéb szekták tanításainak való ellentmondás mellett a mohamedán hit elvetését is. Ebben nem a török nép, hanem Mohamed tanítása ellen védekezik. Bár a török népnek zsarnok felsősége van, Isten parancsolatait is megszegi, mégsem Antikrisztus, mert nem trónol Isten templomában. Senki sem „Ellenkrisztus”, aki az egyházon kívül van.10

Az Antikrisztus egyházon belüli, Krisztus ellen támadó hatalom, a Sátán legveszélyesebb megjelenési formája. Luthernek 1518-tól az a meggyőződése, hogy a pápa az egyedüli Antikrisztus, ennek ellenére Asztali beszélgetései-ben nem utasítja el határozottan a más nézeteket vallók álláspontját. S bár nézete világos, minden félreértést eloszlató meggyőződését akkor szögezi le határozottan, amikor X. Leó pápa 1520. június 15-én kiadott Exsurge Domine kezdetű átokbullájáról tudomást szerez. 1520. november 4-én Az Antikrisztus bullája ellen kiadott iratában már a pápát azonosította az Antikrisztussal, s antikrisztus ok névvel a pápa követőit illette. A török ugyan „fekete ördög — írja —, azonban számunkra a pápa az igazi Antikrisztus (Endchrist), akinek egy előkelő,

54