Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.

Teológia és kegyesség - Botta István: Luther Antikrisztus-fogalmának hatása a magyar reformátorok társadalomszemléletére

Antikrisztus megtestesülése egyaránt a pápa és a török, mivel az ember is testből és lélekből áll. Az Antikrisztus lelke a pápa, teste a török, aki testileg támadja az egyházat, amaz lelkileg. Ugyanis mindkettő egy úrtól van, az ördögtől, mert a pápa hazug, a török gyilkos.” Hozzáfűzi azonban, hogy ha a kettőt egyre redukáljuk, mindkettőben a pápára lelünk.3

Cordatus jegyzeteit 1532 nyarán és őszén Veit Dietrich folytatta, Luther asztalának vendége, famulusa, hosszú ideig titkára, később Nürnberg lelkipásztora, aki munkáival a magyar reformátorokra is nagy hatást gyakorolt. Ő Luther e nyilatkozatát jegyezte fel: „Én általában úgy vélem, hogy a pápaság az Antikrisztus, és ha valaki hozzá számítja a törököt, a pápa az Antikrisztus lelke, a török az Antikrisztus teste. Mindketten segítik egymást megfojtani: ez testileg és karddal, az tanítással és lélekkel”.4

Bár Asztali beszélgetései-ben Luther még 1532-ben sem szállt szembe azzal a nézettel, hogy valaki a törököt Antikrisztusnak tartsa, ő maga a törököt reformátori fellépése kezdetétől következetesen „Isten ostorá”- nak (flagellum Dei, virga Dei, Zornesrute Gottes) nevezi, felelevenítve a középkorban eleven, a reneszánszban csak itt-ott ébren tartott történelmi eseményeket szemléleti egységbe foglalni kívánó nézetet. Már a kilencvenöt tétel 1518. évi magyarázatában világosan kifejti, hogy a sok vétek, bűn és baj mellett a bűneinket büntető török „Isten ostora, azt mindenki tudja, csak a rossz keresztény nem”.5

A „flagellum Dei” fogalom a Bibliában, Ézsaiás könyve 10,26. versében gyökerezik. Ennek alapján teszi történelmi események magyarázó elvévé Augustinus a De civitate Dei I. kötet 1. fejezetben, a Rómát 410- ben feldúló Alarich gótjaira alkalmazva. Luther is Ézsaiásra hivatkozik, s történelemszemléletét Augustinus határozza meg.

Újraéledt a fogalom az Attila-mondakörben amelyben nemcsak a leigázottak, hanem maga Attila is „Isten ostorá”-nak nevezte magát. Nálunk, magyaroknál Anonymus, Thuróczy, Kézai egyaránt hozzájárultak a fogalom megismeréséhez, s a hun—magyar testvériség gondolatának népszerűsítése az „Isten ostora” képzetet félelmetesből megértővé és szinte rokonszenvessé szelídítette.

Luther minél inkább tisztázta az „Isten kétféle kormányzásáéról szóló tanítását, annál inkább hagyta el a politikai Antikrisztus képzetet, és tért át a biblikus szemléletre. Vallotta, hogy mintegy rejtetten, álarc mögött (larva Dei), Isten munkálkodik a „világi felsőség” által, amely a tőle kapott hatalmi eszközökkel kormányozza a rábízott népet, bizto53