Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Teológia és kegyesség - Botta István: Luther Antikrisztus-fogalmának hatása a magyar reformátorok társadalomszemléletére
Bottá István Luther Antikrisztus-fogalmának hatása a magyar reformátorok társadalomszemléletére Távol áll tőlem a szándék, hogy ma, amikor a katolikus egyházzal komoly dialógus folyik egymás megértése érdekében, 16. századi teológiai harcok felelevenítésével kívánjam élezni a helyzetet, vagy döntő kérdések helyett periferikus problémákkal állítsak akadályokat a közeledés útjába. Ha a 16. században az Antikrisztus fogalmának főként teológiai éle volt is, tanulmányom azt kívánja bizonyítani, hogy már akkor is az utókor számára társadalomszemléletet formáló mondanivalója vált elsőrendű fontosságúvá. A kérdés lényege abban a korban sem csupán abban állt, hogy a pápa Antikrisztus, hanem abban, hogy a török nép is az, vagy nem az. Az álláspontok megoszlása máig sem vált köztudomásúvá. Az indíték, amiért e problémát választottam tanulmányom tárgyává, az a sematizáló ábrázolás, amellyel a reformáció korának történelem- és társadalomszemléletét szokták bemutatni, általánosítva a két Anti- krisztus-ról vallott felfogást. Csak példaként említem meg, hogy a Szép- irodalmi Könyvkiadó 1977-ben megjelentetett Humanista történetírók című kötetéhez Kulcsár Péter írt harmincnyolc lapra terjedő tömör összefoglalást. Bár pompásan fejti ki a kor történelemszemléletét, a tanulmány már terjedelménél fogva sem részletezheti az eltérő és mégis fontos nézeteket. Az általánosan elfogadott felfogás szerint Luther vetette volna meg az ideológiai alapokat, de munkatársai segítségével Melanchthon fejtette ki részletesen a tanítást. A probléma árnyaltabb tárgyalásával és a nézetek kikristályosodásának nyomon követésével, főként Luther álláspontja kialakulásának vizsgálatával pontosabb képet kapunk, s a valóság teljesebb megértésével értékelhetjük a kor sok alkotását. Arra is 4* 51
