Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Reformáció és művelődés - Dömötör Ákos: Hazai Luther-mondáink
A Luther-mondák középpontjában szintén örökség áll. Luther Márton tevékenysége révén szellemi örökséget vesz át. A nagy reformátor a hozzá- fűzó'dő elbeszélő' hagyománynak azért olyan különös alakja, mert kiválasztódását, sajátos küzdelmét a nemcsak őt illető szokatlan szellemi örökségért a korábbi mondapárhuzamokkal nem lehet megmagyarázni. Luther szellemi öröksége maga a Szentírás. Ez a hagyomány a középkor európai legendavilágával fonódott össze. A legenda mint ünnepekkor előadott, felolvasott elbeszélés a Biblia történeti hagyománya mellett befolyásolta az emberek magatartását, sőt annak specifikus formáinak a kialakulásához is hozzájárult. Ezenkívül bizonyos társadalmi feszültségek művészi feloldását szolgálta a műfaj antifeudális bírálatával, és hatott a bibliamagyarázatokra. A legenda „kolostori kritiká”-ja társadalmi kiterjedést nyert a reformációban. Míg a korábbi tradicionális kultúra részei a meglevő törzsi-családi- vérségi kapcsolatokra nyúltak vissza, és így jöttek létre, addig Luther és a reformáció agitátorai új közösségek megteremtését tartották szem előtt. Amikor a Luther-mondaciklus a nagy reformátort családja vagy barátai körében mutatta be, a protestantizmus új közösségteremtő hatását ábrázolta. Az új közösség megteremtése és a Szentírás történeti mondái hagyományának a felélesztése így került egységbe a protestantizmus folyamán, illetve Luther tevékenysége során. Mindazonáltal a Luther-mondakör tagadhatatlanul összefügg a középkori legendák egy részével. Eladd emlékeztessek a Luther születéséről és a Márton-név adásáról szóló mondára. A Márton személynév a középkor szent püspökét, Tours-i Szent Mártont és a nagy reformátort a hagyomány síkján bizonyos mértékben közelíti egymáshoz. A középkori legendák említett szentje jólelkű ember volt a mirákulumok és igaz történetek közé helyezhető vallásos elbeszélő hagyomány szerint. Különösen német földön örvendett közkedveltségnek. A róla szóló legismertebb történet egész Európát bejárta: Szent Márton köpönyegét szétvágta, és kettészakított ruhája felét egy nála megjelent ágrólszakadt idegennek ajándékozta. Később derült csak ki, hogy a szegény ember Jézus Krisztus volt, aki a jószívű püspöknél koldus képében jelent meg.8 Némelyik Luther-mondának megvan a Szent Márton-legendakörből származó párhuzama, hiszen egyes mondaszerű, romantikus életrajzi utalások Luther Márton jóságáról szólnak. Az egyik proevangélikus monda úgy tünteti föl a reformátort, hogy nagyon jólelkű volt, és egy ezüstserleget adott a nála megjelent szűkölködő diáknak.9 326
