Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Reformáció és művelődés - Dömötör Ákos: Hazai Luther-mondáink
közvetlen történeti valóságától, hogy mint mondaciklus tovább hagyo- mányozódjék, és céltudatosan közvetítse az erkölcsi tartalmat. Luther életmotívumai a protestantizmus narratív motívumaivá váltak. Luther-mondák tematikai térképe Ha áttekintjük a Luther-mondákat, néhány csoportot különböztethetünk meg ebben az elbeszélő anyagban. A Luther-mondák egy része a nagy reformátor életét kíséri végig születésétől haláláig. Ebben a csoportban számottevő csomópontokat figyelhetünk meg, amelyek a monda általános meghatározásával kapcsolatba hozhatók. Különösen azok a Luther- mondák feltűnőek, amelyek rendkívüli eseményt elevenítenek föl, illetve szokatlan cselekményt magyaráznak meg. Ilyen képzettársítást teremtő, különös pont Luther életében születésének az a részlete, hogy az újszülött kisfiú a Márton nevet kapta.3 Ez a tény teszi lehetővé a Luther- mondaciklus gondolattársításon alapuló kapcsolatait a Tours-i Szent Mártonról szóló legendakörrel. Másik kivételes mozzanat Luther életrajzában a felnőtt ifjú szerzetes- rendbe való belépése, a villámról szóló monda, amely egy természeti jelenségnek az emberi lélekre gyakorolt hatásával magyarázza Luther elhatározásának egyéni indítékát.4 Gyanús, baljóslatúnak tűnő eset Luther elrablása és Wartburgba szállítása.5 A monda a sejtelmes környezetet sajátos módon ábrázolja egy embercsoport gondolkodására jellemző vonásokkal. A Luther életrajzának részleteit megörökítő mondák másik csomópontját képezi a reformátornak az ördöggel való találkozása.6 A népi próza e típusai és változatai rávilágítanak arra, hogyan gondolkodott a reformáció korának népe. Tehát nem csupán a Luther életével kapcsolatos valódi események figyelemre méltók, hanem az ördögről vallott nézetek korabeli megítélése is. A monda lényege André Jolles szerint az örökös és az örökség kérdése. A mondában tulajdonképpen öröklésről van szó. Bizonyos korok mondái abban különböznek egymástól, hogy az örökség tárgya és az örökös személye lényegesen megváltozik. A régi mondákban az örökösök személyét főleg királyok, főnemesek képezik, és az örökség tárgya általában a hatalmat jelentő trón vagy birtok.7 325
