Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Reformáció és művelődés - Dömötör Ákos: Hazai Luther-mondáink
Dömötör Ákos Hazai Luther-mondáink A monda mint romantikus tudósítás Luther életrajza tele van múltról szóló romantikus tudósításokkal. Ahogy olvassuk vagy halljuk ezeket a történeteket, úgy tűnik, mintha a messzi múltban gyökerező' és jelenben ható szájhagyomány hosszú éveken át csiszolta volna őket. Tartalmuk valahonnan ismerős, csak nem tudjuk, honnan. Első hallásra megmaradnak emlékezetünkben. A Luther-mondaciklus magyar változatainak konkrét elemzése és összehasonlítása előtt foglalkoznunk kell a monda és a legenda általános műfaji kérdéseivel. A mondában kifejeződő lelki állásfoglalást a törzsi, családi viszonyok, tehát a vérségi kapcsolatok alakítják ki.1 Éppen ezért a mondát sokkal nehezebb meghatározni, mint a legendát. A legenda vallásos elbeszélés, amelyet ünnepi alkalmakkor olvastak fel. A legenda a csoda előadásával lett a cselekvő erkölcs hirdetője.2 Ha a legenda elhagyja a kolostor vallásos körét, a történelmileg létrejött hivő közösség világát, akkor kiszakad abból a szerves együttesből, amely ezt a műfajt legendává teszi. A környezetét megváltoztató legenda hihetetlen történetté válik, holott a mirákulumban, a természetfölötti csodát tartalmazó elbeszélésben hittek a vallásos közösség középkori szerzetes tagjai. A monda életével lényegében ugyanez a helyzet. Ha a monda kiszakad családi környezetéből, a vérségi kötelékek élő szövetéből, akkor fokról fokra nehezen elhihető elbeszéléssé válik. A műfaj történeti információja mellett erősödik a közösség egykori összetartozását hirdető esztétikai motívum. A Lutherről szóló igaz történetek akkor lettek mondák, amikor ezeket az életrajzi eseményeket rendszeresen példákként emlegették, és így a hagyományozódás folyamán az elbeszéléseknek egymástól többé-kevésbé eltérő változatai alakultak ki. Ennek az epikai anyagnak, amely Luther személye körül fokozatosan jött létre, el kellett szakadnia 324
