Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Reformáció és művelődés - Vida Mária: Ars sacra medica — ars medica (Szemléletváltozás az orvosi ikonográfiában a reformáció hatására)
kapcsolatuk. A fennmaradt észak-magyarországi tíz táblakép és nyolc faszobor közül csupán két, 16. század elején készült legendatöredék van: Kozma és Damján a bíró előtt és Kozma és Damján lefejezése jelenetek; az ars medica sacra számára talán a sorozatból hiányzó „láb-transzplantáció” ábrázolás lehetne érdekes.60 Rokonságuk az 1320—1330 között festett Anjou Képes Legendárium miniatúrasorozatával valószínű, mindkettő érdekessége: az orvosi és a gyógyszerészi viselet. A Legendárium képein a bolognai egyetem doktorainak ruháját viselik, a szepeshelyi táblákon az egyik szent orvosi, a másik gyógyszerészi viseletben látható.61 A bárfai Szent András-oltár tábláján 1460 körül Szent Kozma az egyetemeken ünnepélyes alkalmakkor viselt talárban, Szent Damján pedig gazdag patikus polgárként jelenik meg, övén sebészkészlettel, a sebészet jelképeként.62 A világi orvosi viseletén kívül más orvosi vonatkozású vagy zsánerképszerű ábrázolás nem maradt fenn róluk. Páratlan ikonográfiái értékű festmény Czottmann Bertalan gyógyszerész és felesége fogadalmi képe.6i Jelentősége egyrészt a szokatlan ikonográfiái programmal magyarázható, másrészt az első ismert patikus portréja is egyben. A két oldalon térdeplő donátor pár feje fölött és közöttük urnából felfutó Jesse fájának ágaira a patrónusok kerültek, a készíttető foglalkozásának megfelelően ebből tizennégy gyógyítószent. A fejük felett közvetlenül Szent Kozma és Damján fél alakos képe látható. A névadó véd- szenten, Bertalan apostolon kívül Czottmann feje fölött a gyógyszerészet patrónusa, Damján látható, patikaedénnyel és spatulával, a donátorral azonos ruházatban: széles prémszegélyes köpenyben, a teljes hit és mesterségbeli azonosulás kifejezéseként. A fogadalmi kép a reformáció előtti évben, 1516-ban készült, a reneszánsz öntudatos gyógyszerész polgárának adományaként. A 18. században újjáéledő tiszteletnek a középkorival nincs kapcsolata: a jezsuita rend működésének köszönhető a néhány oltárkép és patikát díszítő kis méretű festmény, merőben új tartalommal és formával. A jezsuiták befolyását mi sem bizonyítja jobban, mint az általuk létesített kőszegi rendházi patika Ettl-féle Kozma—Damján-képe. Valamennyi barokkk stílusú festmény közös jellemzője a középpontban levő egyik szent, pontosabban a kezében felmutatott patikaedény, a betegek lelki vigaszát szolgáló lelki „orvosság” szimbóluma. Ez a tartalom és forma az osztrák festészet nyomán alakult ki. A barokk mester, Paul Troger (1698—1762) rézmetszete után festette id. Dorfmeister István (1725 k.— 1797) a káldi templom egyik mellékoltárát, ez inspirálta az 1740-es 312
