Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Reformáció és művelődés - Vida Mária: Ars sacra medica — ars medica (Szemléletváltozás az orvosi ikonográfiában a reformáció hatására)
években készült kőszegi jezsuita patika interieur-képét is.64 Franz Ambros Dietel (fl730) rézmetszete után festette mestere a kéthelyi fogadalmi oltárképet, valamint egy ma már ismeretlen hollétű erdélyi patika azonos szerkezetű, de kis méretű vásznát.65 A patika-interieurök Kozma— Damján-képei vallási szerepük mellett világi funkciót is betöltötték, mint az orvostudomány és a gyógyszerészet jelképei. Ezek a barokk képek nem képviselnek nemzeti politikai programot, csakis az emberi irgalmasság látványos példaképei, és sem a Patronus Regni, sem a Patrona Hungáriáé barokk műfajának jellemző vonásait nem tartalmazzák (nemzeti szentek előtt könyörgő legyőzött török harcosok, mint pl. a győri egykori jezsuita templom oltárképén). Az orvostudomány és a gyógyszerészet patrónusainak a tisztelete és e tisztelet tartalmának a megváltozása, jól érzékelteti azt a mélyreható átalakulást, ami a reformáció által indított vallási mozgalom szellemi következménye volt, s amely az ellenreformáció korának szentkultuszát is determinálta. Sajnos a 16. századi Magyarország társadalmi-politikai körülményei nem tették lehetővé sem a németalföldi vallási és világi orvosi életképhez hasonló, sem az itáliaihoz hasonló önálló stílusú hazai barokk gyógyítószent-ikonográfia kialakulását. Az orvosi életkép csíráira csupán azokban a könyvillusztrációkban bukkanhatunk rá, amelyek a protestantizmus nyomására terjedő orvosi, tudományos-ismeretterjesztő, magyar nyelvű irodalom magyarázatára szolgáltak. Rendkívül szegényes sokszorosított grafikánk néhány értékes orvosi illusztrációt tartogat számunkra. Érdekes módon a legelső, még valódi komikumot is „rejtegető” zsánerkép a magyar kálvinizmus fellegvárában, Debrecenben működő hitvitázó híres református püspök, Méliusz Ihász (Juhász) Péter népszerűsítő füveskönyvének, a Herbarium-nak (Kolozsvár, 1578), az első magyar nyelvű nyomtatott orvosi könyvnek a címlapja. A mű egyetlen illusztrációja tömöríti a tartalmat: a gyógyszerkészítés folyamatát a gyógynövénygyűjtésen és -feldolgozáson keresztül egészen a patikában történő árusításig. A zsánerre jellemző finom humor Méliusz alakjában tűnik fel, aki laboratóriumi pipettával csöpögteti az ismereteket saját fejébe. Említést érdemel még az orvos Frankovits Gergely egy évtizeddel későbbi Füveskönyv-ének (1588) egyetlen illusztrációja: önarcképe a páciens betegágyánál vizelet- és pulzus vizsgálat közben. Végül egy 17. századi példa az orvos-gyógyszerész és városbíró Weber János Janus Bifrons (1662) című munkájának egyik illusztrációja sebészműhelyben sebkezelést mutat be. 313
