Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Reformáció és művelődés - Vida Mária: Ars sacra medica — ars medica (Szemléletváltozás az orvosi ikonográfiában a reformáció hatására)
hanem a középkori gyógyítás módszereinek megismerése is. A leprára vonatkozóan ugyanis oklevelek, rendeletek, dekretáliszok, adománylevelek tájékoztatnak, de a kitaszított és megbélyegzett leprások orvosi ellátásáról igen keveset tudunk. A leprásfürdetések közül a realista ábrázolás legszebb példája a kassai Szent Erzsébet betegeket ápol legendajelenet, amelyen Erzsébet társnó'ivel a leprosórium egyik kórtermében bélpokloso- kat fürdet,38 körülötte kezelésre várakozó és ágyban fekvő betegek csoportja. A jelenet választ ad a kórra, a gyógymódra, a gyógyitó személyére vonatkozóan. A fadézsában fürdetett fiú lepromatosus leprában szenved: arcán, karján és mellkasán barnásvörös plakkok (hólyag) vannak, az eltorzult felső végtagok az ízületek zsugorodását és az izmok sorvadását mutatják. Általában jellemző az arckoponya elváltozása, a korai ráncoso- dás, a fülkagyló megvastagodása, a szemöldök- és a szemhéjszőrök ritkulása, eltűnése, a soha le nem csukódó, alvás közben is nyitott szemek és a leírhatatlanul szomorú arckifejezés. A leprások gondozását — a fertőzéstől való félelem miatt — csak szerzetes- és apácarendek vállalták, kezelésük alapja: a higiéniás körülmények biztosítása mellett a fürdetés, a kenőcsök és a gyógyitalok alkalmazása, a fekélyes csomók felmetszése és kitisztítása, olykor érmetszés alkalmazása.39 A fürdődézsa mellé előkészített sebészolló, kenőcsös tégely és az egyik aszisztens kezében levő értál is emellett szól. A jelenet pontos, élethű realizmusa alapján a művészettörténeti kutatás (Balogh Jolán, Radocsay Dénes) a németalföldi festészettel való rokonságot feltételez. Az 1526 után bekövetkezett politikai-vallási változások, de legfőképpen a középkori nemzeti állam szétesése következtében megszűnt közvetítő-kisugárzó udvari művészet és a hazai polgárság hiánya országrészenként más-más helyzetet teremtett. A kontinuitás egyedül Észak- Magyarországon maradt fenn, ahová a tizenhárom szepesi város közvetítette a Lengyelországból visszaérkező Mátyás-kori udvari művészetet. Az elzálogosított városok késő reneszánsz stílusa főként építészeti jellegű, ikonográfiái hatása elenyésző. A kálvinizmus puritanizmusa és képellenessége egyébként sem talált Magyarországon talajra, templomaik kazettás mennyezetei, faragott szószékei, gazdag himzései bizonyítják ezt. A zömmel unitáriussá lett Erdélyben tipikus a napjainkig élő népi reneszánsz díszítőművészet. A 16—17. századi magyar politika meghatározója az idegen Elabsburg- uralom és a független erdélyi fejedelemség. A monarchia legfőbb támasza a katolikus egyház, a protestantizmus politikai és irodalmi küzdelmei 20* 307
