Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.

Reformáció és művelődés - Vida Mária: Ars sacra medica — ars medica (Szemléletváltozás az orvosi ikonográfiában a reformáció hatására)

modellje a budai vár volt!) A középkori magyar államot a török hódoltság törte szét, következménye a reneszánsz udvari művészet centrumainak (Buda, Esztergom, Visegrád) pusztulása és török uralom alá kerülése, továbbá a magyar etnikum közel egyharmadának a pusztulása.30 Ezzel megszűnt a közvetítő a főnemesi, főpapi székhelyek felé, amelyek a reneszánszban kibontakozott udvari művészetből táplálkoztak. Ugyanakkor Magyarországon az itáliaihoz vagy a németalföldihez hasonló nemzeti kultúrát teremtő polgárság nem alakult ki.

A magyarországi társadalmi fejlődés meghatározó tényezője a széles körű köznemesség sok évszázados szerepe. A magyarországi és a lengyel- országi fejlődés a nyugat-európaitól abban tér el, hogy gyenge polgárság mellett erős köznemessége volt, jogokkal és privilégiumokkal rendelkező átmeneti réteg az uralkodó főnemesi osztály és a jobbágyság között. E széles körű köznemesség egyetlen kötelezettsége a katonai szolgálat volt, amely meghatározta mentalitását: bizonyos mesterségek lenézését és rendkívüli érzékenységét a szabadságjogok, privilégiumok iránt.31 A feudális patriotizmus, nemzettudat — igaz, hogy alkotmányosan körül volt határolva — sokkal korábban érvényesült, mint a polgárságban. Az iparos-kereskedő réteg, a polgárság a középkor óta nagyrészt német volt, amely csupán várostudatra, lokálpatriotizmusra épített, ehhez fűződtek jogai, privilégiumai. Ezzel magyarázható a polgárság gyengesége és széttagoltsága mind vallási, mind politikai tekintetben, és ezért a művészet elpolgáriasodására lehetőség sem volt. A világi polgári életkép-* festészet helyett a széles körű főnemesi és nemesi fogantatású, nemzettudatra építő barokk monumentális művészet születik a 17. században. Talán egyedül a kálvinista magyar polgárság könyvillusztrációiban találkozhatunk a polgári, így az orvosi zsánerrel, természetesen a műfajnak megfelelő, eltérő funkcióval.

Az egyházi művészet elvilágiasodásának is a 13. századra nyúlnak vissza a gyökerei, emlékeit a falkép- és a miniatúrafestészet Őrizte meg. A világi téma vallási művekben való megjelenésének egyik legkorábbi ábrázolásai a fürdőéletből merítik tárgyukat. A 15. században széles körben elterjedt a férfiak és a nők közös fürdőzése, amely jó alkalmat nyújtott az erkölcsi szabadosságra is. A kor természetes szokását mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az 1390—1400 között festett Vencel- biblia keretdíszeibe erotikus fürdőjelenetet rejtett a miniátor.32 Vencel király és a fürdőslány históriája nyomán a fürdőélet elevenedik meg: a gyakran mezítelenül ábrázolt fürdőslány mestersége jelképeivel, a dé304