Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Reformáció és művelődés - Vida Mária: Ars sacra medica — ars medica (Szemléletváltozás az orvosi ikonográfiában a reformáció hatására)
jére ezt írja: Nem tudok segíteni, ha ez a szerelmi baj körül van („Daar bat geen [medesyn] want hét is [minepyn]”). Egy másikon (Rotterdam, Museum Boymans van Beuningen) egy kaján mosolyú kisfiú kezében nagyméretű klistélyt tart, amit purgálásra használtak,24 itt talán a baj megszüntetésének ironikus eszközéül szolgál. Ez ugyanakkor annak a túlzott orvosi szemléletnek is a parodizálása, amely a vizeletvizsgálatot mint egyetlen diagnosztikai módszert alkalmazta, illetve a klistélyozást mint kezelési módszert mindenhatónak tartotta. A francia Antoine Watteau (1684—1721) ezt ábrázolta A páciens a patikusoktól üldözve című karikatúrán, amelyen a hatalmas méretű klistélyek elől menekül a páciens.25 Ez az ötlet vált később egy erotikus karikatúra típusává a purgálásra várakozó félig mezítelen ifjú nő és a leselkedő gavallér ábrázolásában. Magyarországon a németalföldihez hasonló változásról, a szent-ikonográfiának világi témává való átalakulásáról, illetve a bibliai és szent zsáner kialakulásáról nem beszélhetünk, mivel nem jött létre gazdag polgárság, amely piacot jelenthetett volna a művészet számára. Pedig a 14. században virágzó Anjou-kori protoreneszánsz udvari művészet megteremtette a kontinuitás lehetőségét, s ez a világi művészet kibontakozását elősegíthette. Legszebb korai bizonyíték erre a 15. századi itáliai reneszánsz pátoszát, a Gattamelata- vagy Colleoni-lovas szobor hatását idéző, a hazai freskó- és miniatúrafestészet ihlette egykor szabad téren álló — azóta elpusztult — Kolozsvári Márton és György nagyváradi Szent László-lovasszobra 1390-ből.26 Az udvari kódexfestészet minia- túráiban az Anjuok-kori, majd a Mátyás- arckép- és történelmi festészet válik általánossá. A Képes Krónika-ban az udvari piktor, Medgyesi Miklós 1370—1380 között Nagy Lajos király portréját olyan hitelességgel ábrázolta, hogy ennek alapján még a király betegsége, a lepra is diagnosztizálható.27 A király születését bemutató miniatúra a korabeli szülészeti gyakorlat dokumentuma.28 Ehhez hasonlót festett Masaccio a quattrocento nagy művésze 1427—1428-ban egy alkalomra készült tálcára (A gyermekágyas asszony látogatása). Az Anjou-kori Képes Legendárium gazdag legendasorozatának 1320—1330 között festett életképszerű mini- atúrái a hagiográfiai művészet korai elvilágiasodását jelzik. Hertul mester pl. az Assisi Szent Ferenc-legenda egyik jelenetén hitelesen ábrázolja a leprásokat kötelezően előírt öltözetükben. A 15. század második felében Mátyás udvara az itáliai reneszánsz egyik Alpokon túli első közvetítője Közép-Kelet-Európa felé, elsősorban Lengyelországba.29 (A Wawel 303
