Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.

Reformáció és művelődés - Jakócs Dániel: Lev Tolsztoj és Luther Márton

kell magunk az élet táplálékával. Ugyanaz, mint a megváltás.”22 Tehát a megváltásban az élet táplálékát látta. Amikor ezeket a sorokat írta, nem Luthert olvasta, hanem Augustinust, de jól tudta a kapcsolatot a kettő között, és így Lutherra is gondolt. Ekkori lelkiállapotában a megváltás gondolatában talált megnyugvást. Soha olyan közel nem állt Tolsztoj Lutherhez, mint ekkor. Mindez azonban inkább volt múló hangulat, mint szilárd meggyőződés. Igaz, hogy az előbbi sorokat nemcsak hangulata hatására írta, hanem abban Augustinus műve is nagy szerepet játszott, és ezért ekkor ellentétes véleményt vallott, mint Erazmus olvasásakor.

Nagyon hamar azonban teljesen eltávolodott Luther és Erazmus vitájának problémáitól. Már 1880-ban volt olyan feljegyzése, amelyben unitárius gondolatokról írt, és Luthert is említette.23 Itt azonban még nem elemezhetők ki világosan az összefüggések. 1885-ben azonban már biztos, hogy tanulmányozta az unitárius teológiát.24 Ennek a ténynek a jelentőségét nem akarom eltúlozni. Egészen biztos, hogy Tolsztoj belső szellemi fejlődésének eredményeként ismerkedett az antitrinitárius gondolatokkal. Ezt tanúsítják kijelentései is. De miután önállóan antitrinitárius eszmékhez jutott el, tudatosan fordult a 19. századi unitárius teológiához és használta fel annak gondolatait.25 így 1885 után Tolsztoj számára a hittételekről, illetve a dogmákról folytatott viták elvesztették korábbi jelentőségüket. A keresztyénség antitrinitárius jellegű felfogásához élete végéig hű maradt.26

Miután Tolsztoj a dogmákat elvetette, gondolkodásában a keresztyénség etikai oldala került előtérbe. A keresztyénség etikai tanítása számára továbbra is megőrizte isteni és következésképp normatív jellegét, a dogmákat azonban az igazi keresztyénség szempontjából külsődleges és lényegétől idegen dolgoknak tartotta. A dogmák keletkezését az emberiség gyermekkorával, valamint a teológusok hamisításával magyarázta. Az igazi keresztyénség Tolsztoj szerint eredetileg dogmáktól mentes, örök érvényű tanítás volt, amelyre csak későbbi fejlődése során rakódtak rá lényegétől idegen jellegű és eredetű dogmák. A feladat — Tolsztoj szerint — ennek a dogmáktól mentes igazi keresztyénségnek, az igazi krisztusi tanoknak a helyreállítása volt. Isten országa nem földöntúli misztikus világ, hanem az emberben van, vagy ahogyan az Újszövetség megfelelő helyét idézve írta: „Isten országa bennetek van.” Ennek az új koncepciónak a jegyében ítélte meg ezután az egész keresztyénség történetét és ezen belül Luther Márton és az egész reformáció szerepét.

290