Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.

Reformáció és művelődés - Jakócs Dániel: Lev Tolsztoj és Luther Márton

Mint már írtam, Tolsztoj véleménye szerint a középkor folyamán a katolicizmus teljesen meghamisította az eredeti krisztusi tanokat, és ezért azokat meg kellett szabadítani a ferdítésektől. Ezt a munkát kezdte el a reformáció és ezen belül Luther Márton. Tosztoj vélemé­nye szerint Luther Márton érdeme volt, hogy megtörte a pápa tekinté­lyét, megcáfolta a katolicizmus dogmáit. Másrészt azonban Tolsztoj sajátos logikája szerint Luther hibája volt, hogy számolt a múlt megszen­telte hagyományokkal, hogy figyelembe vette kora emberének szokásait, és csak addig ment el, ameddig saját korának embere képes volt követ­ni.27 Ezért a reformáció befejezetlen művét tovább kell folytatni. Ezután érthető, hogy Tolsztoj érdeklődése fokozatosan a reformáció kisebb ha­tású, de radikálisabb képviselői felé fordult, akiknél, mint például Chelcickynél, a keresztyénség etikai kérdései játszottak fontos szerepet. „.. .Chelcicky... nem vitatja az egyházi-pápai dogmákat, mint elődje, Húsz, és mint Luther, Melanchton, Kálvin, akik utána éltek és tevékeny­kedtek, hanem megmutatja, hogy azoknak az embereknek az élete, akik magukat keresztyéneknek tartják, nem keresztyéni.. .”28 Ezzel egyidőben Tolsztoj arra a meggyőződésre jutott, hogy az igazi keresztyének mindig az eretnekek voltak, hogy az eretnek mozgalmak törekedtek az eredeti, ősi, igazi keresztyénség megértésére és alkalmazá­sára. „Az eretnekség a mozgás megnyilvánulása az egyházban... a taní­tás élő értelmezésének kísérlete. A teljesítés, a megértés, az előrehaladás minden egyes lépését eretnekek tették meg: eretnek volt Tertullianus is, Origenész is, Augustinus is, Luther is, Húsz is, Savonarola is, Chel­cicky is és a többiek is.29 Mint látjuk, tulajdonképp a reformáció és ezen belül Luther is az eretnek mozgalmak része lett. Tosztoj nézeteinek ilyen jellegű alakulása feltehetően nem volt független a „liberális teoló­gia” nézeteitől sem. Ennek a kérdésnek a vizsgálata azonban egy újabb tanulmány feladata. Egy azonban bizonyos: Tolsztoj ekkor már nem gondolta, hogy Luther bizonyos vonatkozásban rosszabb a katoliciz­musnál. Az egyháznak mint szervezetnek a kritikája ellenére Luther tevékenységét egyértelműen pozitívan értékelte, az igazi keresztyénséghez vezető út egyik állomásának tekintette. Tolsztoj szempontjából ezt az értékelést annak ellenére pozitívnak tarthatjuk, hogy a keresztyénség lutheri értelmezését egyáltalán nem tekintette végállomásnak. Tolsztoj azonban itt nem állt meg. Komoly ismeretei voltak a nagy világvallásokról, és ezért nem volt nehéz felfedeznie azok tanításában a keresztyénséghez hasonló tételeket. Ennek a ténynek a felismerése 19» 291

Next

/
Thumbnails
Contents