Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.

Reformáció és művelődés - P. Eőry Vilma: Erős vár a mi Istenünk... (Luther Ein feste Burg... című énekének történeti és stilisztikai áttekintése a magyar zsoltárirodalomban

Az 1911-ben megjelent variánsot már a század első felében sem találták megfelelőnek, ennek ellenére ma is ez a legismertebb, és talán éppen ezért hivatalos változat. Ha stílusában, nyelvében, formájában, költői erejében nem tökéletes is, a megszokás szinte tökéletesítette. Akik hosszú évtizedek óta ismerik és éneklik, már a kevésbé szerencsés megoldásokat is természetesnek, az énekhez tartozónak érzik. Egyébként is, egyházi használatra megfelelő, teológiailag is tökéletes, mégis költői új fordítás készítése nagyon komplex feladat, létrejötte legföljebb a véletlen műve lehet. Hiszen itt nem elég, hogy a fordítás költői értékű, ha teológiailag és az énekelhetőség szempontjából nem tökéletes. Jó példa erre József Attila fordítása, amelyben a teológiai szempontok vizsgálata illetékesebbek dolga, de az énekelhetőség elleni vétségek, mint például a 3. versszak enjambement-ja (Meg nem riadnák — ellene / Győz hitünk diadalma), nyilvánvalóak, és valóban gátolhatják a szélesebb körben való elterjedését. Koren Emil is hasonló értelemben nyilatkozik róla: „József Attila e műfordításával kétségtelenül nem elsősorban vallásos, egyházi művet, hanem költői művet alkotott. Szóhasználata nem mindenütt egyezik meg az evangélikus egyházban akkor általános frazeológiával. Ő diadalmi, harci éneket fordított, s ebben kimagaslót alkotott”.27 Az 1934-i pályázat másik, már ismert költői értékű darabja Szabédi László fordítása, amelynek megtalálásáról Sólyom Jenő adott hírt az Evangélikus Elet-ben. Kevésbé erőteljes, inkább lírai, mint József Attila fordítása, de „figyelemre méltó fordulatokkal gazdagította az Erős vár magyar fordításainak a történetét”.28

4. Nyelv- és stílustörténeti tanulságok. Az összes változat szöveghűségéről részletesebb elemzést hely hiányában sem adhatok, emellett a Lutherének fordításakor a teológiai mélyebb értelem is figyelembe veendő, ebben pedig nem érzem magamat illetékesnek. Ezenkívül a variációk nagy száma (Koren Emil szerint kb. 200)29 lehetetlenné teszi a fordítások részletes vizsgálatát. Csak a kiválasztott tipikus és fontos változatok elemzésére szorítkozom tehát, de az említett okok miatt még ez sem lehet komplex elemzés, pusztán néhány nyelvi és stílussajátságnak a számbavétele.

Az Erős vár fordításainak nyelvi formája ezalatt a jó négyszáz év alatt többször is megváltozott, sokszor a fordító egyéni leleménye folytán, de sokszor a magyar nyelv és stílus változásának következményeként. Egy nagyon fontos dolgot viszont mindvégig szem előtt kell tartanunk:

270