Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.

Reformáció és művelődés - P. Eőry Vilma: Erős vár a mi Istenünk... (Luther Ein feste Burg... című énekének történeti és stilisztikai áttekintése a magyar zsoltárirodalomban

a biblikus—zsoltäros stílus, amelyet a Luther-ének fordításai képviselnek, az évszázadok folyamán nem változott annyit, mint a világi stílusok. Szertartásossága, ünnepélyessége, éppen a szertartásokhoz, ünnepi alkalmakhoz való kötődése miatt a mai napig megmaradt. Maga a stílus, amely tulajdonképpen az Erős vár első magyar fordításának létrejötte körüli évtizedekben alakult ki a protestáns énekirodalomban a Biblia, különösen az Ószövetség stílusának alapján, a téma örök volta és az énekek kötött formája miatt keveset változott, még a 20. században is jól elviseli az archaikusabb formákat, kifejezéseket az e stílus mintájára létrejött modern alkotásokban is: pl. Ady Endre költészetében.30 Bár fölvetődhet a kérdés, hogy egyházi használatra nem megfelelőbb-e az illető művet mindig a kornak megfelelő választékos stílusba átültetni, ahogyan részben az új protestáns Biblia fordítói tették, s ahogy szinte teljes egészében megvalósították az új katolikus Biblia fordítói.31 Énekek esetében azonban az egyéb műfajokban is meglevő hagyomány általi kötöttséget még erősíti a formai kötöttség, a dallammal való összefor- rottság. Ez lehet a magyarázata annak, hogy abból a sok Erős vár fordításból szélesebb körben csupán két változat terjedt el, az első, az 1560, illetve 1566. évi és a ma is használatos változat, a többi csaknem kétszáz variáció közül egyik sem tudta háttrébe szorítani ezt a kettőt.

Ha ezt a két legfontosabb változatot összehasonlítjuk, a korábban már tárgyalt formai, ritmusbeli különbségeken kívül nyelvi különbségeket is fölfedezhetünk. Bár azoknak a szavaknak a köre, amelyeket a két fordítás fölhasznál, igazán nem tér el egymástól, az 1560-i és 1566-i változat szinte maradéktalanul érthető a mai olvasó számára is. A nyelv történetében ez a négyszáz esztendő nem jelent olyan hosszú időt, hogy meg ne érthetnénk az akkori szövegeket. Az azonban kétségtelen, hogy az avatatlan olvasónak mindjárt az olvasattal nehézségei támadnak, hiszen a helyesírás területén történt talán a legnagyobb változás ez alatt az idő alatt. Az is föltűnik, hogy néhány ma is használatos szó hangalakja szokatlan, régies, történtek tehát hangtani és alaktani változások is. Néhány szó értelmét pedig vagy csak sejtjük, vagy legföljebb irodalmi és nyelvi tanulmányainkból ismerjük, hiszen ennyi idő alatt sok szavunk jelentése elavult, ma már más értelemben vagy egyáltalán nem használatosak. A mondatok szerkezetében is van különbség, különösen ha az egymástól időben legtávolabbi változatokat vetjük össze.

A Váradi énekeskönyvbeli változat helyesírása megfelel a 16. század még korántsem egységes, de egységesülő helyesírásának. A magánhang271