Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Teológia és kegyesség - Donáth László: Tanúság és távlat. Az Ótestamentum szerepe Luther teológiai eszmélődésében
26 WA 16; 363 — 393. E tanítás hátterében eleven emlék a csak néhány hónapja levert parasztfelkelés. A wittenbergi reformációtól „balra” térő mozgalom radikális követeléseit a Bibliából különbségtétel nélkül kiemelt szakaszokkal és az isteni szellem közvetlenül adott utasításaival indokolta. Mózes neve elsőbben Izrael számára jelöli az Isten rendelte törvényt. Ezért Luther szerint egyetlen keresztyénnek sem szabad azt parancsolni, hogy „nyugodjon bele Mózesbe” — rajta tájékozódjon vagy alkalmazkodjék hozzá —. Az is elfogadhatatlan, ha azért érvényesítenek elszigetelt előírásokat Isten igéjeként, mert a Biblia formális autoritásként fedezi ezeket. Luther csak azt a megkülönböztetést fogadja el érvényesnek, amit Isten igéje tartalmilag törvényként vagy evangéliumként mond, és azt, akinek ez az ige a mindenkori szituációban szól. 27 Unterrichtung (1525) 16; 375, 14. 28 Vö.: Bornkamm, I. m. 105. 29 Unterrichtung (1525) 16; 384, és a Wider die himmlischen Propheten (1525) 18; 81, 24. 30 1527. január 7. WBr. 4, 157. 31 Unterrichtung (1525) 16; 375, 14. 32 Exodus Predigten (1524—27) 16; 394, 5. 33 Bornkamm úgy látja, hogy a természeti törvény „a két szokásos alapvonást” tartalmazza Luthernek: 1. minden ember ismeri az istentisztelet kötelességét; „a természet adja, hogy Istenhez kiáltson az ember, ez a pogányokra is vonatkozik, akkor pedig egyetlen pogány sem volt, aki nem isteneihez kiáltott, ámbár az igaz Istent elhibázták.” Unterrichtung (1525) 16; 379, 10. és hasonlóan a Grosser Katechismus (1529) 30 I; 134, 35. és a Wider die himmlischen Propheten (1525) 18; 80, 18. A másik alapvonás „az egymásra figyelés kötelessége Mt 7,12 értelmében, ez kifejezetten a felebarát szereteté- nek törvényét jelentette Luthernek.” Bornkamm: I. m. 107 — 108. „A természet azt tanítja, amit a szeretet cselekszik: azt csináljam, amit magamnak akartam tenni.” Die weltliche Obrigkeit und die Grenzen des Gehorsams (1523) 11; 279, 19. és hasonlóan: Vaterunser (1519) 2; 120, 22. és a Wider die himmlischen Propheten (1525) 18; 80, 30. 34 Wider die Sabbather (1538) 50; 332, 21. 35 Az eredeti Luther-fordításban: „Enyém az Úr férfia.” A revideált Luther- Bibel szerint: „Férfit nyertem az Úr segítségével.” Ez is mutatja, mily problematikus e textus; az 1975-ös magyar fordításban: „Fiút kaptam az ÚRtól.” lMóz 4,1. 36 lMóz 12,3. — Luthernél: „Benedictio enim haec est Euangelium.” lMóz 22,18. 5Móz 18,15.18. 37 Bornkamm: I. m. 216—217. 38 Bornkamm: I. m. 86. 39 Von den letzten Worten Davids (1543) 54; 78, 12. és 54; 79, 1. 40 WA 54; 95, 8. 41 WA 54; 37, 7. Jellemző Luther érvelésére, hogy az ótestamentumi textusban az újtestamentumi igazságfogalmat használja a krisztológiai értelem bizonyítására. 26
