Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.

Teológia és kegyesség - Donáth László: Tanúság és távlat. Az Ótestamentum szerepe Luther teológiai eszmélődésében

42 Von den Juden und ihren Lügen (1543) 53; 468, 21.

43 Von den letzten Worten Davids (1543) 54; 38, 18.

44 A Luther szerinti jövendölés-zsoltárok: 2, 8, 9, 14, 16, 19, 21, 22, 24, 29, 45, 47, 67, 68, 72, 87, 89, 92, 93, 95, 96, 97, 98, 100, 110, 113, 117. A további négy csoport; 1. tanító, 2. vigasztaló, 3. ima, 4. hála-zsoltárok. Az ima-zsoltárok közé sorolt 40, 41, 59. zsoltárt Dávid imádságaként is értelmezhetjük, de ezeket „Krisztus személyében” imádkozták.

43 WA 38; 54, 31.

46 Uo. 89. 95. 110, 31. 116, 20. 117, 26. 139, 11. 149, 6.

42 Studien (1530- 32) 31 I; 563, 5.

48 Summarien (1531—33) 38; 18, 34.

49 Stufenpsalmen (1532—33) 40 III; 174, 10.

so Habakuk (1526) 19; 388, 31.

51 Uo. 351, 28. és 352, 27.

52 Uo. 394, 24.

53 Von den letzten Worten Davids (1543) 54; 46, 6.

54 Uo. 47, 38. és 46, 53.

55 Bornkamm: I. m. 95.

5« Uo. 700, 27.

57 WA 40 III; 696, 16.

58 Luther az istenemberi egység ígéretét találja meg Ézs 61,lkk-ben is: a lealacsonyított Krisztus a kicsinyekhez küldetett. Biztos védelem ez a zsidókkal szemben, akik ragyogó messiásra várnak, de a pápával szemben is, aki Krisztus helytartójaként ,,gloriosus”-nak mondja magát. Az isteni személyek, de nem Krisztus természetének megkülönböztetésére Zak 2,12-t idézi. A vitatott textusok közé tartozik Jer 33,17 is. E jövendöléssel érvelt a davididák királyságának történeti kontinuitása mellett. Hág 2,6kk történeti valóraválását is kimutatja: csak „még egy kevés” ideig, konkrétan Antiochusig éltek békében a zsidók, azóta nincs nyugalmuk a föld kerekségén. Ezzel szemben a dicsőséges templom jövendölése nem teljesült, ez tehát lelkileg értendő. Uo. 476—492. Dániel kijelentéséből is, mely „az írás egyik legelőkelőbbje, történeti pontossággal számítja ki a megígért messiás fellépésének időpontját. A zsidók is elismerik, hogy Dániel hetven hete „évhét”- ként érthető, ez a 490 év Jeruzsálem szétrombolásával letelt. Az utolsó „héten” kellett a messiásnak megjelennie, akit egykor a zsidók is Jézus korában vártak. Erre mutat Heródes, Keresztelő János, Barkochba magatartása és a rómaiak elleni felkelések. Uo. 492—510.

59 Bornkamm: 1. m. 97.

60 Disputatio (1542) 39 II; 188, 7.

61 Uo. 188, 17.

62 Bornkamm: I. m. 98.

63 Ludolphy: 1. m. 11. Vö.: WA I; 233.

27