Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Reformáció és művelődés - P. Eőry Vilma: Erős vár a mi Istenünk... (Luther Ein feste Burg... című énekének történeti és stilisztikai áttekintése a magyar zsoltárirodalomban
lapján, az 1570-i debreceni mintájú énekes könyv ugyancsak 35. lapján, Huszár Gál 1574. évi evangélikus énekeskönyvének a zsoltárokat tartalmazó részben az 54. lapon, az 1579. évi debreceni énekeskönyv 33. lapján ugyancsak a zsoltárok között, Bornemisza Péter 1582-ben megjelent evangélikus énekeskönyvében a 99. lapon, a valószínűleg 1590-ben megjelent debreceni református énekeskönyv 40. lapján, az 1593. évi Bártfai evangélikus énekeskönyv-ben a 97. lapon, a Vízkereszt utáni dicséretek között, egy 1597-ből való debreceni református imádságos- és énekeskönyvben az 5. részben. Könnyen föltérképezhetó' az ének 16. századi sorsa az énekeskönyvek alapján, hiszen a Régi magyar nyomtatványok (Borsa—Hervay—Holl—Käfer—Kelecsényi: Régi magyar nyomtatványok I. 1971) ezek között nagyon jól eligazít. Az összeállítás II. kötete 1635-ig térképezi föl egyéb nyomtatványok között az énekeskönyveket is: összesen tizenhárom olyant, amelyikben benne van az Erős vár. 1635-től kezdve azonban egyre nehezebben követhetők maguk az énekeskönyvek is, és így az ének története is. Minden föllelhető későbbi énekeskönyv átvizsgálása további kutatásokat kíván, remélhetőleg azonban a jó néhány átnézett példány, ha nem teljes is, de hiteles képet ad az ének megjelenéséről, elterjedtségéről. Az 1692—96 között megjelent Zöngedözö Menyei Kar (Lőcse) például nem tartalmazza az Erős vár fordítását. Az 1743. évi Új Zengedező Mennyei Kar-ban azonban már benne van a 713. lapon 454. sorszámmal a német megfelelő kezdősoraival együtt, és kétségtelenül azonosnak mondható az első változattal az apróbb eltérések ellenére is. Az Új Zengedező Mennyei Kar 1778. évi kiadásában levő Erős vár-fordítás az 1743. évi kiadástól szinte csak helyesírásában tér el, ugyanígy az 1816. évi kiadásbeli is. Az 1805-ben Pozsonyban kibocsátott Dunántúli Új Énekes Könyv, „mely a’ régi Graduál szerint alkalmatos igazításokkal és némelly régi énekek helyett újakkal jobbítva készíttetett”, még mindig ezt a változatot közli, de már több szórendi változtatással és szócserével. Kis János 1811. évi úgynevezett Nagy-győri énekeskönyv-ében és annak későbbi kiadásaiban azonban újra nem szerepel. Gyakorlatilag tehát egészen az 1911. évi Dunántúli énekeskönyv megjelenéséig nincs az éneknek széles körben elterjedt újabb változata. Ez azonban nem jelenti azt, hogy közben nem is készültek újabb változatok. Az 1840-es évek elején Mária Dorottya Habsburg főhercegnő buzdítására többen fordítottak Luther-énekeket magyarra. Többek között Székács József, Török Pál, Karsay Sándor, Sántha Károly, Stromp 265
