Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Reformáció és művelődés - Fabiny Tibor: Kontinuitás és ellentét a reneszánsz és a reformáció tudományszemléletében
világképet. Bár Luther Asztali beszélgetései-nek csak egy későbbi változatában szerepel az a neki tulajdonított mondat, hogy „E bolond a csillagászat egész tudományát kiforgatná”18, mégis tagadhatatlan, hogy sem ő, sem a fiatal Melanchthon, sem Kálvin nem ismerték fel a kopernikuszi fordulatot. Erre utal Melanchthon nyilatkozata: „Nem helyes, ha az emberek nem értenek egyet olyannal, amiben századokon át egyetértettek”, valamint Kálvin szónoki kérdése: „Ki meri Kopernikusz tekintélyét a Szentlélek fölé helyezni?!” Ez a szemlélet logikus következménye volt a reformáció filozófiai tartalmának és világképének. Egyik oldalról bírálta és elvetette az Arisztotelész tekintélye eló'U meghajló skolasztikát, ugyanakkor azonban nem vetett el minden tekintélyt, hanem Arisztotelész helyére a kinyilatkoztatást tette. Az antik biblikus világképet pedig nem lehetett Kopernikusz tanaival összeegyeztetni. A reformátorok a protestáns iskolákban úgy akarták az oktatást az elvetett régi helyett új tartalommal megtölteni, hogy a latin és a görög nyelv tanulására helyezték a fő súlyt, viszont a reáliáknak kevés teret adtak. Ugyanakkor a nyelvtanulásba a vallásos elemek mellett humanista elemeket is vittek a skolasztika száraz, lélektelen racionalizmusa helyébe. E „protestáns skolasztikának” azonban megvolt az a kísértése, hogy a fejlődő tudományt éppúgy zsákutcába vigye, mint a peripatetikus filozófia. A kölcsönhatások Vegyük ezután szemügyre a reformáció és a reneszánsz pozitív és negatív kölcsönhatásainak a kérdését. Általános, mégsem kielégitő az a megállapítás, hogy a reformáció a hitbizonyosság és a lelkiismereti döntés központivá tett tételeivel utat nyitott a tudományos kutatás szabadsága felé, s ugyanakkor a reneszánsz és a humanizmus a világ felé való nyitottságával és világigenlésével rányitotta az ember szemét az előtte levő világra, ezzel előkészítve a modern tudomány korszakát. Anélkül hogy e megállapítások igazságát kétségbe vonnánk, meg kell jegyeznünk, hogy e mozgalmak kapcsolatai ennél összetettebbek. A lelkiismereti szabadság és a tolerancia eszméje elsődlegesen nem a reformáció — sokszor bizony türelmetlen — alapelveiből, hanem inkább az egyik félnek sem teljes győzelmet hozó vallásháborúk kompro17 257
