Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Reformáció és művelődés - Fabiny Tibor: Kontinuitás és ellentét a reneszánsz és a reformáció tudományszemléletében
tudós szabja meg a wittenbergi tudományos képzés irányát, s részben azért is, mert hazai iskoláink és protestáns tudományosságunk fejlődé- sére az ő személye volt a legnagyobb hatással. Melanchthon többször adott annak a meggyőződésének kifejezést, hogy ha a tudomány kialszik, akkor az egyház is alapjaiban (funditus) tönkremegy.9 A tudományokat nélkülöző teológiát szerencsétlen zűrzavarnak jellemezte, mert az igaz és lényeges helyett az szerinte a hasonlót és a lényegtelent emeli ki, s nem tudja megkülönböztetni a kezdetet, a folyamatot és a véget.10 A sok egyházi vitát is csak az alapos műveltség (eruditio) tudja helyes mederbe terelni.11 Azért kell szerinte a tudományok alapjaihoz visszatérni, mert „azok a teológusok, jogászok vagy orvosok, akik szakmájukban túl gyorsan vágtatnak előre, anélkül hogy előtte alapos általános műveltséget nyertek volna, nemcsak a többi tudománytól fosztják meg magukat, hanem saját területükön is csődöt mondanak”.12 A történelem ismerete nélkül az emberi életet állandósult gyermekségnek, állandó sötétségnek és vakságnak tartotta.13 Vessünk külön egy pillantást a természettudományok reformátori értékelésére. Melanchthon szerint Isten úgy teremtette az embert, hogy az figyelje a természetet. Foglalkozni kell az elemekkel, a testek tulajdonságaival, mozgásukkal és erejükkel. Nincs szebb stúdium ennél az értelmes ember számára — mondja.14 A természetet mint az emberi szellem színterét Isten akarata szerint kell kutatni. Ezért adta Isten az embernek az értelmet és a megismerés örömét. Ezek azok az okok, amelyek minden egészséges szellemet a természet megismerésére serkentenek — írja a Bevezetés a fizikába című művében 1549-ben, majd hozzáteszi: „így taníthatta már Ádám is természettudományi alapismeretekre Ábel fiát egy fának az árnyékában.”15 Az Előszó az aritmetikához című, 1536-ban írt munkájában Melanchthon kifejti az a/w-nak (Wissenschaft) és a res-nek (Sache) a naturá-hoz (Wesen) való kapcsolatát, a számítások causá-it (Grundsätze) és egzakt bizonyítékait (demonstrationes).16 Georg Fuggerhez 1552-ben írt levelében pedig lelkesen beszél arról, hogy az égitestek mozgását „immár egész Európa ismeri, mert megnyitották az ismeret útját olyanok, mint Pur- bach... Cusanus... Regiomontanus és Kopernikusz... Éles szemükkel és találékonyságukkal.. . megvilágították a tudomány egész területét...”12 Kopernikusnál persze meg kell állnunk egy pillanatra. Közismert, hogy a reformáció fő képviselői nem fogadták el az új, heliocentrikus 256
