Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.

Reformáció és művelődés - Fabiny Tibor: Kontinuitás és ellentét a reneszánsz és a reformáció tudományszemléletében

a posztreformációs 17. század, az újkor tudományos forradalmára, amelynek kisugárzását századunkban is érzékeljük.

Az újkor tudományos forradalmának két határköveként Kopernikusz De Revolutionibus Orbium Coelestium-át (1543) és Newton Principiá-ját (1687) szokták számon tartani. E két periódus közé esik Bacon, Kepler, Galilei, Descartes működése. Milyen szellemi változás zajlik le ebben az intervallumban?

Ebben a korszakban a tudomány válik a nyugati civilizáció mozgató erejévé az addigi valláséval szemben. A tudomány által meghatározott világkép — mai szóval világnézet — mint korgondolkodás felváltotta a keresztyén tanítás áltál meghatározott világképet. A teológia már nem „királynője” a tudományoknak, hanem a metafizikával együtt mint tudományon kívüli vagy tudománytalan terrénum leköszön, és átadja helyét, a hatalmat a fizikai és a pozitív tudományoknak és az általuk meghatározott filozófiának. Az egységes vallásos világképet meghatározó teológia „leszakításával”, a filozófia emancipálódásával indul be a tudományoknak eleinte ésszerűnek tűnő automatizálódása, ami azonban a napjainkban tapasztalható polarizálódáshoz, széttöredezettséghez, centrumnélküliséghez vezetett.

A szellem, az eszmék világa, a transzcendens, a végső valóság kérdései trónfosztottak lettek, s a materiális, a vizsgálható s megfigyelhető, az érzékkel fogható világ, a pozitív valóság foglalta el a hatalmi helyet. A művészetekben és az irodalomban manierizmusnak nevezett irányzat érzékelte leginkább az európai civilizációt egyszerre felemelő és megrázó világképváltást, a tudományos forradalmat. A külső, dologi világ és nem az egyén belső megváltozását hangsúlyozó szemlélet került előtérbe. Francis Bacon beszél a „kettős igazságról” (duplex veritas), a vallási és tudományos igazság kettéválasztásáról, az utóbbi emancipálódása érdekében. A templomok központi szerepét átvették a gyors egymásutánban megalakuló tudományos társaságok: Londonban a Royal Society 1662-ben, Párizsban 1666-ban, Berlinben 1700-ban. A kopernikuszi fordulat nyitotta meg az utat a newtoni fizikának, majd a darwini biológiának és a marxista társadalomtudománynak.

252