Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.

Teológia és kegyesség - Donáth László: Tanúság és távlat. Az Ótestamentum szerepe Luther teológiai eszmélődésében

ahogy mi csüngünk rajta, s hiszünk benne.”50 Szavuk erejével átmentették a népet a csalódáson, s tántorítatlanul megtartották a hitet, hogy mindaz, ami történik, ne Isten akarata nélkül legyen, s a messiás érkezését ne akadályozzák.51 A nép politikai létének összeomlása révén tárult fel éppen a messiás valósága, és igazolódott az Isten képtelen, ellenkező' igéjébe vetett hit. „Lássátok és érezzétek országotok bajait, szükséges mindezen keresztül mennetek, de hitetekben megálljatok, a zavarok közepette is lesz országotok, s dicsőségesen megvalósul.”52

Ki a várt Krisztus? Kristálytiszta a próféták szava: Ézs 9,6; 51,4kk; Dán 9,24kk textusából Luther így következtet: a véget nem érő béke birodalmának királya, aki az örök igazságot hozza, az nem lehet más, mint „Isten maga és mégis Dávid fia, természetes ember”. így jövendölték ezt, s így egyezik ez az Újtestamentummal is.55 Luther a prófétáknál mindenütt Istenként, emberként egyaránt megígért Krisztust talál. Nemcsak Dániel jövendölése az Emberfiáról (7,15kk) bizonyítja a Fiú és az Atya különbözőségét, hanem például Ézs 60,19kk is.54

Egyáltalán, a próféták különösen gazdag anyagot kínálnak Luthernek a kettős-természet-tan bizonyítására. Mindenekelőtt Isten szolgája és az Úr szegénye e titok szemléletes jelképe Ézs 53-ban, amit csak kevesen értettek meg a régi szövetségben, nyilvánvalóvá pedig először a Szentlélek tette pünkösdkor. Bornkamm megjegyzi: „a legszegényebb kicsinység és az isteni nagyság oly szétválaszthatatlanul összekötött e fejezetben, hogy Luther tájékozódásul Nestoriusnak kínálja durva lekcióként.”55 Luther a zsidóság legnagyobb lelki elbukásai között tartotta számon, hogy írásmagyarázóik Ézs 53 értelmét Izrael népére vonatkoztatják. Úgy véli, a helyes értelem magától elintézi e magyarázati lehetőséget. Az Úr szolgáját azért nem lehet kollektive érteni, mert a nép nyilván nem jelölhető az Úr szegényeként (Ézs 40,10), akinek megígértetett az uralom. És ha a zsidók a textust Mózesre vagy a pogányok körében megvetett törvényre akarják érteni, akkor azt lehet nekik válaszolni, hogy egy megvetett és elvetett személyről van szó, s ez sem Mózesre, sem a törvényre nem áll. „Es gehet alles in una consequentia et cohoerentia — minden egyetlen következtetésre és összefüggésre mutat.”56 Luther tehát nemcsak az ősi, bár mindig újként új magyarázati problémán lép túl a krisz- tológiai jelentéssel, hanem a többi magyarázat aporiáit is keresi, leleplezni akarván azokat. Ugyanakkor az Úr szolgájának ézsaiási ábrázolását nem testi nyomorúságként vagy a messiás utálatosságaként akarja ér23