Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.

Teológia és kegyesség - Donáth László: Tanúság és távlat. Az Ótestamentum szerepe Luther teológiai eszmélődésében

telmezni, ő Jézust szépnek és egészségesnek tudja. E textus csak a király kicsinységét és nem királyi jövetelét beszéli el.57

Luther végül is a prófétai kijelentésekró'l igazán a zsidó írásmagyarázókkal vitázott.58 Exegetikai és történeti módszereinek jogosultsága vagy megállapításainak érvényessége nem tárgya e dolgozatnak. Ehhez elengedhetetlenül szükséges volna Luther zsidóságról kialakított teológiai és politikai nézeteinek kritikus vizsgálata, amire a terjedelem szűkössége miatt nincs mód. így summásan csak annyi mondható: nem elégedett meg a prófétai jövendölések újtestamentumi beteljesülésébe vetett hittel. Valódi történetiségükró'l akart meggyőződni. S kutatása során fölfedi: Jézus születéséig mennyi vált már közülük valóra. Egyetlen lehetőséget sem szalaszt el, ha történeti érvekkel támogathatja a jövendölésekbe vetett hitet.

Kézenfekvő Bornkamm kérdése: vajon az Ótestamentum korai Krisztus-jövendöléseitől végig a legkésőbbiekig látott-e Luther valami fejlődést vagy belső elmélyülést?59 Világosan megnevezi az üdvösségtörténet egész sor olyan fordulatát, melyekkel Isten az embereket vezeti. Azt is írja, hogy Krisztus új és egyre újabb ismerete a korábbit megszünteti. Ha Ádárn és Noé Ábrahám kortársa lett volna, s ha ők a messiást nem Ábrahám nemzetségéből várták volna, akkor nekik semmi hasznuk nem lett volna Ábrahámnak az eljövendő megváltóba vetett hitéből. Ugyanígy történt volna ez Ábrahámmal, ha Dávid korában, vagy Dáviddal, ha ő Keresztelő János idején élt volna.60 Isten kinyilatkoztatásának órái visz- szavonhatatlanok. Ezek a tegnap igazságát a ma tévedésévé teszik, s ez az üdvösség eljátszásának veszélyét rejti. Luther ezt a zsidók hitén demonstrálja: „Frustra credunt Judaei in deum promissorem Messiae, qua fide olim recte credebant patres eorum — hiába hisznek a zsidók a messiást ígérő Istenben, ezzel a hittel egykor atyáik hittek jogosan.”61

És mégsem tekinthetjük az ótestamentumi Krisztus-jövendölések fokozatait fejlődésnek és valami belső törvény szerint végbemenő elmélyülésnek. Ez nem Luther látása. „Inkább azt mondhatnék: Isten az ígéret minden formáját igénybe veszi, hogy előre minden egyes esetben ugyanazt hirdettesse meg: Krisztust istensége és embersége szerint. Ő egyre csak pontosabban szól a megígért személyről. A döntő fordulatot Krisztus megjelenése hozza, s ez az összes ígéret árnyékából a világosságra, a beteljesülésre vezet. S ezzel lényegileg különbözik a korábbi fokoktól, amelyeket ugyanakkor végérvényesen lezár.”62

Luther megtalálja Krisztust az Ótestamentumban, a bűnöket megbo24