Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.

A reformáció áttörése - Ritoókné Szalay Ágnes: A wittenbergi egyetem magyarországi promoveáltjai a 16. században

taikat tekintve a magisterek egyenlő arányban jöttek a felvidéki városokból, az ország középső részéből és Erdélyből. Ez a megoszlás nagyjából megfelel a beiratkozottakénak. Ami az évszázad során időbeli kiválasztódásukat illeti, az főleg Melanchthon tevékenységi korszakára esik. Még akik az ő halálát követően nyerték el a gradust, valójában azok is az ő tanítványai vagy az ő szellemében működő tanári kar kreatúrái voltak, nyugodtan nevezhetjük őket „philippista magistereknek”. Huszonhárom magisterre áll ez, majd szünet következik. Az egyetem Melanchthon- ellenes korszakában érdekes módon nem csökkent ugyan a magyarországi beiratkozottak száma, ám minősítésért nem folyamodtak. A jegyzékünk végén levő három magister már az egyetemnek is, a hazai viszonyoknak is új korszakát jelzi, a teljesség kedvéért soroltuk föl őket.

A származást illetően türközője a magister-névsor a beiratkozottaknak, de más a helyzet, ha a választott hivatást tekintjük. A teljes hallgatóság folyamatban levő vizsgálata alapján mondhatjuk, hogy a wittenbergi diákoknak nyolcvan százaléka választotta a papi hivatást. A magisterek esetében ez a szám csak meghaladja az ötven százalékot. Melanchthon pszichológiai és pedagógiai képessége ott nyilvánult meg a legcsodálatosabban, ahol tanítványait a nekik legmegfelelőbb pályára terelte. És hogy a kiválasztásban és a pályamódosításban is valóban a legjobbak- ra esett a figyelme, azt igazolja a magyarországi magisterek sora. Majdnem mindegyikük a vezető értelmiségi szerepét töltötte be a neki kijelölt poszton.

Föltehetjük itt a kérdést, hogy a több mint ezer hallgatóból (ez az akkori egyetemjártaknak talán az egyharmada) a huszonhat magistert soknak vagy kevésnek tekintsük-e. Érdekes volna talán a mi adatainkat a szomszédos államokéval összehasonlítani. Leginkább Ausztria vagy Csehország volna vizsgálandó, de az eredmény ezekben az esetekben nem sokat mond. Mindkét országon belül biztosította az egyetem, a bécsi és a prágai, az értelmiség legfelső szintjének a hazai képzését. Ha messzebb megyünk, ott a távolság és a tanulásra fordított költség jobban közelít a mienkhez. Norvégiából és legújabban Finnországból ismerjük az erre vonatkozó kutatásokat. Mindegyikből kiderül, hogy a középeurópaitól, így hazánkétól is egészen különböző volt ezekben az országokban a reformáció elfogadtatása. Csak a kiválasztottakat küldték Wittenbergbe, és azok csaknem mind (tizen-tizenöten) magisteri gradus- sal tértek haza. A középréteget a közelebbi rostocki és königsbergi egyetem képezte.14

234