Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.

Teológia és kegyesség - Donáth László: Tanúság és távlat. Az Ótestamentum szerepe Luther teológiai eszmélődésében

hogy szeretetét, a bűnök bocsánatát, a megváltást és Krisztust prédikálják; de a törvényt is, amely megítéli a bűnöket, s így szólítsák föl megtérésre a népet. Innen érthető, miért beszél az Ótestamentum kettős módon Izraelről: egyrészt „közönséges népnek” mondja, akárcsak az egyiptomit vagy a filiszteusokét, másrészt azt hirdeti, kiválasztott nép ez, az Úr emelte ki a többi nép közül, neki adva ígéretét, s az egész világot általa áldva meg. Már az ősatyák történetében megfigyelhető e kettősség. Ábrahám jó családapa és házigazda, aki a legcsodálatosabb ígéret hordozójaként sem szűnik meg gondoskodni háza népéről; s mikor Lótot Sodorna királya fogságba hurcolja, fegyveresei élén hadba száll megmentéséért. Izsák a kutakért küzd; Jákob nyáját gyarapítja; József egész Egyiptom gazdaságának irányítója stb. Ugyanakkor Isten közvetlenül lelkileg is kormányozza őket szavával. Mindmegannyi élettevékenységük mellett övék az isteni áldás ígérete.

E néhány vázlatos példa is bizonyítja, a kétfajta vezetés semmiképp sem az élet kettéosztását jelenti, amely szükségszerűen vezetne a hétköznapi kettős morálhoz. Ebben az összefüggésben éppen arra tanít az Ó- testamentum, hogy egyetlen helye sincs a világnak, mely független volna Isten kormányzásától, és semmi sem történhet az emberiség történetében az egy Isten vezetése nélkül.

4. Törvény és evangélium

Köztudomású, mily élesen különböztette meg Luther Isten kétfajta szavát: a törvényt és az evangéliumot. A De captivitate babylonica ecclesiae- ben arról ír, hogy az Újtestamentum a világ kezdetétől megígértetett és Krisztusban beteljesedett, míg az Ótestamentumot, Isten régi szövetségét Mózes által ígérte meg Izrael népének, és Józsué teljesítette be már a Kánaánban való honfoglaláskor23. Azonban a két testamentum — mint a Biblia könyveinek vagy részeinek — egyszerű azonosítását a törvénynyel, illetve az evangéliummal nem fogadta el. Az Ótestamentumban éppúgy megtalálható a törvény mellett az evangélium, mint az Újban az evangélium mellett a törvény. „Egyetlen könyve sincs a Bibliának, melyben ez a kettő nem együtt van jelen. Isten mindenesetre egymás mellé helyezte e kettőt: a törvényt és az ígéretet. A törvény által arra tanít, amit tennünk lehet, és az ígéret által arra, hol fogódzkodjunk kezébe.

2

17