Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Luther és a reformátorok - Keveházi Katalin: Melanchthon-autográfok a történeti Magyarországon
naita szavai az Istenről — jelzi, hogy a bejegyzés idézet a Talmudból. A szöveg maga egy — a kor történetírásában ismét népszerűvé vált — apokaliptikus korszakfelosztás. A teremtéstől a világ pusztulásáig eszerint hatezer esztendőnek kell eltelnie, mely három, két-kétezer éves szakaszra osztható: az első a törvény nélküli üresség („Inane”), mit a törvény („Lex”) kora vált fel, míg az utolsó időszak a Messiásé, az Evangéliumé („Dies Messiae”). E harmadik periódus azonban az emberi bűnök sokasága miatt lerövidül.21 A bejegyzés 1560-ban keletkezett, vagyis „a világ teremtését követő 5522. esztendőben”, ahogyan Melanchthon a datálást — a szöveg értelmének megfelelően — kiegészíti. A kötet nem sokkal ezután került Magyarországra: 1560 újévre ajándékozta Csirke György Nádasdy Tamás nádor fiának, Ferencnek, mint ezt saját soraiból megtudjuk: „Illustrissimi Domninj Comitis Thomae De Nadasd Palatinj et Viceregis Hungáriáé filio Illustri ac Generosissimo Domino Francisco Nadasdj Palatinidj Domino et patrono obseruan- dissimo, in auspitio noui annj 1560. Georgius Albany a Chyrke Viteberga dono mittit.” Egy-két esztendővel későbbi, 1562-ből való bejegyzés, amely Michael Armpruster kezétől származik, Nádasdy Tamásnak ez év szeptemberében Egerváron bekövetkezett haláláról és temetéséről számol be. Armpruster személyét eddig nem sikerült pontosítani, feltehetőleg a Nádasdy család gazdasági tisztviselője vagy más jellegű alkalmazottja lehetett, hiszen Nádasdyt „kegyelmes uram”-nak („Dominus meus gratiosissimus”) nevezi, s a bejegyzés a családi birtokon, „in Arcae Kappw” — Kapuváron kelt.22 Még egy érdekes beírást találunk a könyvben, ha az utolsó oldalakhoz lapozunk: „Mynt Isten Akarya 1577 Gesty Ferentz Manu propria”. A könyv ekkor tehát már valószínűleg a hadvezér Geszti Ferenc tulajdona volt. Ezt követően már csak egy datált feljegyzés található a kötet címlapján: 1702-ben egyik jezsuita rendház katalógusába vették fel. II.5. Az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában őrzik Paul Eber Wittenbergben, 1550-ben kiadott Calendarium Historicum-ának egy példányát, melynek egyik előzéklapján Melanchthon kézírását olvashatjuk. A versbejegyzésről Császár Zoltán adott hírt a szöveg fotómásolatának közlésével.23 E költemény első disztichonja korábban is ismert volt: a De lectione historiarum címet viselő, a Corpus Reformatorum-ban is közölt vers is ezzel indul.24 A könyvet első tulajdonosa — mint ez a super ex librisből leolvasható— 169
