Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.

Teológia és kegyesség - Donáth László: Tanúság és távlat. Az Ótestamentum szerepe Luther teológiai eszmélődésében

tikusan az úgynevezett „két-birodalom-tan”-ba. Antiskolasztikus, eleven teológiai stílusának ez nem felelt meg. Ő az egyház és a társadalom éppen adott és égető kérdéseire a Szentírás doktoraként kritikusan kereste a választ. Arról beszélt, hogy Isten az embereket és a világot hogyan kormányozza. Isten kettős kormányzásáról alkotott gondolatainak a forrásvidéke pedig az Ótestamentum.

Észrevette, hogy a pátriárkák történetében, a próféták írásaiban és a Zsoltárokban, sőt a törvényben is Isten kétfajta módon tart kapcsolatot a világgal és az emberrel. Az ember mindig Istennel találkozik, személyes életében éppúgy, mint a politikai-társadalmi kérdésekben vagy a történelmi eseményekben, mivel mindent Isten kormányoz. Az az Isten, aki ugyanakkor megbocsát a bűnösöknek. A mindenséget teremtő és az embert megváltó Úr az egy igaz Isten, de az utóbbi esetben az embert lelkileg kormányozza.

Az ősatyák története és a próféták — akik közé számolja a héber kánon nyomán Józsué, a Bírák, Sámuel és a Királyok Könyvét is („korábbi próféták” gyűjteménye) — valamint a Zsoltárok vérrel írják le a felsőbbség természetét és sorsát, az igazét éppúgy, mint a torzét; a királyi udvar és az „am haarec” életét békében és háborúban; s a népek felkelését és bukását. Számára ezért volt az Ótestamentum az élet tükre.20 Dávidban látta az igazi uralkodó ősképét, a rettenthetetlen fiúnál és a bátor harcosnál sokkal jelentősebbnek tartva a bölcs királyt. Akinek szelleme igazán a Dávid-zsoltárokban gyümölcsözött. Dávid a „viri heroici — a csodaemberek” és „egészséges hősök” csapatából való, akiket Isten újra és újra a néphez küld, hogy megmentsék azt, s rendbe szedjék életét. E karizmatikus ok „rendkívüli csillag” alatt állnak.21 Luther ezt írja róluk 1535-ös Genezis-előadásában: „Deus ut ostendat potentiam et sapientiam suam, multa facit contra regulam per homines heroicos, quos ipse singulariter vocat, quamquam rari et pauci sunt. — Isten hatalmát és bölcsességét bebizonyítandó sok mindent tesz a szabály ellenére, ama hősök által, akiket egyenként hív el, jóllehet ritkák ők és kevesen vannak.”22 E hősök azonban nemcsak vallásos emberek vagy az igaz Istenben hivó'k lehetnek: Nabukadnécár és Kürosz is közéjük tartozik, de Nagy Sándor és Hannibál is, sőt Bölcs Frigyest is ilyennek tartotta a maga korából.

Izrael és szomszéd népeinek története megmutatja, miképp kormányozza Isten a felsőbbség és a törvény által a világot. De éppen Izrael példázza, hogy Isten lelki módon is vezet, prófétáit küldve népéhez,

16