Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.

Luther és a reformátorok - Keveházi Katalin: Melanchthon-autográfok a történeti Magyarországon

napján mondta el a hallgatóságnak — feltételezhetően egy őt köszöntő versre válaszolva.15

11.2. A soproni líceum Le 442 jelzetű kolligátumkötetének borítóbelsőjén és címelőzéklapjain is Melanchthon egy bejegyzése olvasható. A német nyelvű szöveg datálatlan, de feltehetőleg 1558. utánról való, hiszen a super ex libris tanúsága szerint a kolligátumot első tulajdonosa („H. R.”) ebben az esztendőben köttette be. A kötet valószínűleg a 16., de legkésőbb a 17. században került Sopronba.

11.3. Karner Károly és Sólyom Jenő ismertették azt az autográfot, amely egy, az Országos Széchényi Könyvtár tulajdonában levő Plinius- kötetben található. A szöveg maga, amely két görög nyelvű disztichon, és egy rövid latin házasságkötési jókívánság, a kötet hátsó borítójának belsejére volt felragasztva. Alatta egy, a Lantos-féle antikvárium aukciókatalógusából kivágott részlet volt, melyen a kézirat facsimiléje és annak olvasata található. Az, hogy a Melanchthon-kézirat ilyen módon, a hátsó borítóra felragasztva maradt meg, azt valószínűsíti, hogy a szöveg eredetileg nem ebben a kötetben állt.16

11.4. Melanchthon saját kezű bejegyzése olvasható a budapesti Egyetemi Könyvtár állományában levő, lyoni kiadású Bibliában is.17 A kötet valamikori tulajdonosa Csirke György, a magyarországi reformációtörténet eddig kevéssé ismert alakja. Nevére először Sólyom Jenő figyelt fel, a rá vonatkozó adatokat Ritoókné Szalay Ágnes foglalta össze egy tanulmányban, utalva — a könyv könyvtári jelzetének megadásával is — a fentebb említett Bibliára.18

Csirke György 1559-ben — bécsi egyetemi tanulmányait követően — iratkozott be a wittenbergi egyetemre. Ismerjük azt az ajánlólevelet, amelyet Gyalui Torda Zsigmond írt Csirke György érdekében Melanchthon- nak, s amelyből azt is megtudjuk, hogy az ifjú jogot szeretne tanulni Wittenbergben.19 A magyar hallgató Melanchthon halálakor, 1560 áprilisában még Wittenbergben volt, s maga is verssel búcsúzott elhunyt mesterétől, aki, mint írja („Tu praeceptor eras, tu meus hospes eras”) nem csak tanára, de vendéglátója is volt.

A Praeceptor bejegyzése — a wittenbergi egyetem több más professzorának ajánló soraival együtt20 — a Biblia címelőzéklapjain olvasható: az 5. rektón egy tízsoros héber nyelvű szöveg, majd „id est” megjegyzéssel ennek latin fordítása, amely a 6. folión folytatódik. A héber szöveg értelmezése nem könnyű feladat, mert bár Melanchthon kvadrátírással jegyezte fel, a központozás szinte teljesen hiányzik. Az első mondat — Ta168