Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Luther és a reformátorok - Keveházi Katalin: Melanchthon-autográfok a történeti Magyarországon
Keveházi Katalin Melanchthon-autográf ok a történeti Magyarországon Az 1502-ben alapított wittenbergi egyetem fennállásának első másfél évtizedében nem játszott kiemelkedő szerepet a németországi egyetemek sorában, 1517-től azonban hirtelen híressé és sokak által látogatottá vált.1 Ez elsősorban természetesen Luther személyének köszönhető, de a z egyetemen oktattak a reformáció más neves képviselői is, akiknek jelentős szerep jutott Luther tanainak elterjesztésében és továbbfejlesztésében. Közülük az egyik legnagyobb hatású Philipp Melanchthon volt, aki 1518 augusztusában tartotta meg székfoglaló beszédét azon az egyetemen, ahol aztán haláláig, 1560 áprilisáig dolgozott. Nem véletlenül nevezték Praeceptor Germaniaenek, hiszen tevékenysége középpontjában mindvégig az oktatás humanista átszervezése és irányítása állt.2 Az egyetemen és saját házában tartott előadásai, igemagyarázatai sok hallgatót hívtak Wittenbergbe Németországból és külföldről egyaránt. Magyar hallgatók is nagy számban iratkoztak be a wittenbergi egyetemre. Peregrinus diákjaink korábban nagyobb számban Bécsben, Krakkóban, Padovában tanultak, a reformáció tanainak elterjedésével azonban egyre többen indultak német egyetemekre is; a század első felében többnyire Wittenbergbe. Az itt járt diákok lettek aztán az első protestáns magyarországi iskolák alapítói, iskolamesterei, igazgatói. A protestáns lelkészképzésnek pedig szinte az egész században Wittenberg maradt az egyik fő helye. Megfordult ebben a városban a magyarországi reformáció szinte minden jelentős képviselője, talán nem túlzás, ha azt mondjuk: a század vezető értelmiségének nagy része.3 Lampe szerint az első magyar hallgató igen korán, már 1521-ben beiratkozott a wittenbergi egyetemre Szentantali Gergely személyében, aki itthon később Tordafalván szolgált.4 Őt még nem említi az egyetem anya165
