Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.

Luther és a reformátorok - Szász János: Dávid Ferenc és a lutheri reformáció

neti és teológiai szemléletéhez hűen — egy progresszív szabadgondolkodó portréját látta meg benne. Ez a portré az elmúlt évtizedeken végigkísértett. Tó'le indult ki valamennyi késó'bbi méltató. Mint minden elfogult portrénak, ennek is az lett a tragédiája, hogy egyoldalúvá vált, és elsikkadt benne a teljes emberkép. Ravasz László, korlátolt elfogultsággal, így ír már róla: „... lázasan keresi az igazságot, de azt soha nem találja meg, mert... nem a találás fő' nála, hanem maga a keresés... elméleti reformokat hajszolt egész életen át, anélkül hogy a vallásos élet gyakorlati szükségleteit egy pillanatra is méltatta volna... élete utolsó pillanatáig tartó destruktív munkában minden pillanatát arra használta, hogy lerontsa az oltárt, amelyet az előző pillanatban még szentségesnek tartott.”32 Az idézetet kontrasztként állítottam a kép mellé, amit én szerettem volna megsejteni Dávid Ferenc igazi arculatáról.

Dávid Ferenc a reformáció századának gyermeke volt, annak a forradalmi évszázadnak, amely társadalmilag is, hitbelileg is megrendítette az akkori Európát, és új világ beköszöntését hirdette. Ebben a században helytállni és előrehaladni — erős hit kellett hozzá. Benne megvolt! Nem a „minden áron új” volt a célja, hanem az igazság keresése. Luther és Melanchton biztos alapokat adott hitbeli fejlődésében. A Szentháromság titkainak kutatása közben egy pillanatra sem tért el a „hit Isten ajándéka”, „a Szentírás egyedüli hitelessége” és az „isteni szeretet és kegyelem” gondolatától. Ha hozott is új gondolatokat, ezekben következetes volt, ám az örökölt vallásosság többi eszméjéhez, hittételéhez hűséges maradt.

Luther és Melanchton a 16. század lelki átalakulásának két fényes csillaga, de éppen olyan mély hivő, világot formáló egyéniség Dávid Ferenc is, aki egy sok sebtől vérző országtöredéknek, Erdélynek létharcában hirdette Isten evangéliumának diadalát.

Jegyzetek

i Dávid Ferenc életrajza három kutató alapozására és későbbi adatközlésekre épül fel. A három alapmunka: Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára. I—II (Bp. 1879). A második kötet forrásközlés. — Kanyaró Ferenc: Dávid Ferenc (Keresztény Magvető 1906. 1-16; 65-80; 134-158; 192-228; 237-265). - Borbély István: Dávid Ferenc és kora (Keresztény Magvető 1910. 121 — 143; 191 — 199; 300—314; 1911. 45-50; 92-104; 174-179; 240-246; 313-317; 1912. 20-34).

162