Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.

Luther és a reformátorok - Szász János: Dávid Ferenc és a lutheri reformáció

jelentőségük, és legfeljebb a papválasztásba és vagyonkezelésbe szólhatnak bele. Bár a megerősítés joga a választásoknál is a fejedelemé.29

A lutheri egyházjogi koncepció gyakorlatilag átment Erdélybe is. A fejedelem, János Zsigmond, aki egyébként is érzékenyebb volt vallásügyi kérdésekben, teljesen kezébe tartotta az egyház irányítását. A hitvitákat ő rendeztette. A vitákra bírákat, moderátorokat neveztetett ki. Az egyházi sajtótermékekről ő gondoskodott. Többször végighallgatott disputákat. Előterjesztéseire országgyűléseken hozták a vallásügyi törvényeket és határozatokat. E törvények közül a legklasszikusabb 1568-ban, Tordán alkotott „lelkiismereti szabadság” törvénye, amelyik nemcsak azért rendkívül értékes, mert az első, feudális törvényhozói hatalom által kimondott ilyen nemű törvény, hanem azért is, mert indoklása teológiai. „Senki vallásáért ne háborgattassék... mert a hit Isten ajándéka, és az hallásból lészen.”

Amíg a fejedelem és udvari papja között összhang volt, ez az egyházi jogi gyakorlat olajozottan működött. János Zsigmond halála után, a Báthoryak végleges győzelmével megváltozott ez a helyzet. Dávid Ferenc is, az új fejedelem is kezdte elhagyni a lutheri egyházjogi felfogás leglényegesebb elemeit. A Báthory-család hűséges maradt a katolicizmushoz, de az adott helyzetben Erdélyben a reformációt visszacsinálni nem lehetett. Első lépésként Dávid Ferencet, a legerősebb alakját próbálták jogilag korlátozni. Bevezetik a cenzúrát, elmozdítják az udvari papságból Dávidot (erdélyi viszonylatban ez rendkívül fontos volt). Bevezetik az újításkorlátozást a hitbeli kérdésekben (innovációs törvény). Rendezik az unitárius püspök jogi státusát, hogy közjogi méltóságánál fogva fegyelmezzék a „renitens” püspököt.30

Dávid Ferenc válaszképpen egyre jobban hajlik a zsinat felsőbbségé- hez az országgyűléssel szemben — legalábbis vallási kérdésekben. 1579. február 24-én, a tordai zsinaton (ez volt az utolsó, amit ő hívott össze) végleg állást foglal az ellen, hogy a hit dolgaiba a világi hatalom beleszólhasson: „... az isteni tudomány és igazság keresése a lelkipásztorok kötelessége..., akik az antikrisztus sötétsége elűzésében munkálódnak, azokat senki nem mondhatja büntetésre méltóknak. Mert az ilyenek nem újítanak, hanem amiket hamis magyarázatokkal homályba burkoltak, azokat régi fényükbe visszaállítani törekednek.”31

Százöt esztendővel ezelőtt jelent meg az első tudományosan megalapozott életrajz Dávid Ferencről. írója, Jakab Elek — a kor divatos törtéit

161