Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.

Teológia és kegyesség - Donáth László: Tanúság és távlat. Az Ótestamentum szerepe Luther teológiai eszmélődésében

mányozza (weltliches Regiment Gottes). Az értelem a közösség javát szolgálja, mivel a jóból és igazból részesül, s Isten a gonosz hatalmának következményeivel szemben is fölhasználja. Ennek nyomán beszél Luther a „kard”-ról, amely középkori szimbóluma a közérdek védelméért törvényesített és ellenó'rzött erőszak nyilvános felhasználásának. Alapvető magatartásunk a világgal való kapcsolatunkból derül ki. S ez mutat életünk második dimenziójára. Vagy a gonosz rendelkezik velünk (hitetlenség, függőség a teremtett dologi valóságtól, a „szív” bűne), vagy Isten jó adományaiból élünk (hit, a bocsánat és az igazzátevő Lélek elfogadása). Tertium non datur, semleges magatartás nincs. Isten „lelki kormányzása” (geistliches Regiment Gottes) éppen abban áll, hogy kiszabadítja a bűnöst a gonosz hatalmából az evangélium által, s így teszi — szükségszerűen — késszé a jó munkálására.

Isten kormányzásának szolgálatába állítja az emberi értelem által létrehozott intézményeket (cooperatio hominum cum deo). Ezek az ecclesia, politia, oeconomia, melyek eltérő eszközökkel ugyan, de az emberi élet és együttélés dimenzióit szolgálják. Valamennyien Isten szerető akaratának eszközei a gonosz hatalmával szemben. Jóllehet a politikai cselekvés ultima ratiója — az erőszak — a szeretet tagadásának tűnhet, tudnunk kell, ez a szeretet „idegen műve” (fremdes Werk — opus alienum) marad, és csakis politikailag igazolható. Mivel minden emberi intézmény Isten üdvözítő akaratát szolgálja, egymást is segítik. így Isten akár lelki, akár világi kormányzása, s az általuk szolgálatba állított emberi institutiók nem egymás ellen vagy egymástól függetlenül valami dualizmusban, hanem egymást kiegészítve működnek. Különösen érvényes ez az egyház intézményeire és hivatalaira, melyek a törvény és az evangélium hirdetése és a Lélek adományainak kibontakoztatása révén egyaránt szolgálják Isten mindkét kormányzását. Nemcsak az institu- tiókban tevékenykedő embereket, hanem magát az institutiót is fenyegeti a bűn, ezért szorul szüntelenül (semper reformari debet) a felebarát javáért kritikára és jobbításra.

A jog és igazság mellett tanúskodó élet: kereszt-lét. Teológiailag az egyház kritikai tanúsága azért lehetséges, mert a törvény és az értelem betöltése: a szeretet. Az egyház lemondása a jogról saját ügyében, és ugyanakkor a másikért vállalt jogi védelem nem kettős morál kifejeződése, hanem mindkettő a másik ember egységes szeretetéből származik és azt szolgálja.19

Luther ezt a gondolatmozaikot soha és sehol nem foglalta szisztema15