Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.

Luther és a reformátorok - Szász János: Dávid Ferenc és a lutheri reformáció

tani átértékelések szükségességének gondolatát. Azt is megtanulhatta Heltaitól, Honterustól, Melanchtontól egyaránt, ez nem jár feltétlenül hitetlenséggel.

Luther és Melanchton öröksége

Dávid Ferenc unitárius életszakaszának kezdetén, 1567-ben — mintegy számvetést tartva —, őszinte vallomást tesz addigi hitbeli fejlődéséről:

„De az mostani időben is, szükség meglátni miképpen vigyön ki az Űr Isten minket az lelki Babilonból.. .

Mert legelőször Luther és Philep Melanchton írását atta minékünk, mellyek csak az bűnnek bocsánattya ellen való practicát rontották meg, s ezeket megtanulván úgy ragaszkodánk osztán az Saxoniabeli tanítókhoz.

Ennek utánna nem sok idő múlva, a Csehekhez hajlánk, de nem a tudománynak tisztaságában hanem csak az anyaszentegyháznak igazgatásában.

Hogy penig ezeknek utánna az Helvécia belieknek írásokat kezdők olvasni. Kik mind a Saxoniabelieknek, s mind a Cseheknek tévelygéseket kárhoztattyák vala, látván azoknak tisztább tudományokat mi es öszve- társalkodánk velek.

De mostan immár más hadnagyokat, más vezéreket adott az mi kegyelmes atyánk. Kik az Antikrisztusnak mélyebb tévelygését törlik el.”16

Az idézet egyértelműen bizonyítja, hogy Dávid Ferenc először Luther és Melanchton tanításait vállalta tudatosan, és azt is, hogy unitárius útra indulásakor hatottak rá a két reformátor eszméi.

A wittenbergi reformátor értékelése és tisztelése más idézettel is bizonyítható: „Innet lön Luther Mártonnak ennyi sok munkája az Krisztus koporsójának felnyitásában, mikoron rontani kezdé a sok búcsút, purgatóriumot, szentelő vizet, a misét, és mind az egyébféle sok káromlásokat, melyben az örök életnek megnyerése helyeztetik vala.17 Az „öröm esztendeje”-ként ünnepli fellépésének évfordulóját: „Az örömnek esztendeje pedig, melyben minden szolgák az ő elveszett jószágokra térnek vala, nem heába volt Isten parancsolatja szerint mindenkoron elmúlha- tatlanképpen az ötvenedik esztendő volt... Mostan vagyon annak ötven esztendeje, hogy Luther Márton fel kezdé bontogatni a Krisztus kopor155