Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.

Luther és a reformátorok - Szász János: Dávid Ferenc és a lutheri reformáció

Mikor Luther városába érkezett Dávid Ferenc, a nagy reformátor már nem élt, így személyesen nem hathatott rá. Az egyházat Melanchton vezette igen nehéz helyzetben. Császári támogatással katolikus ellentámadás indult, és átmeneti válságot idézett elő. Luther eredetileg nem akarta a szakítást Rómával, csupán az egyházi visszaélések kiküszöbölését, egy lélekből fakadó, aktívabb vallásos életet. A Szentszék makacssága, a tragikus parasztfelkelés, a fejedelmek állásfoglalása viszont a szakítás és a borzalmas vallásháború felé sodorta az eseményeket. V. Károly császár a zsinattól várta a végső rendezést, és ennek bekövetkeztéig ideiglenesen rendezte a két tábor egymás melletti életét az „Interim” törvény kiadásával. Az átmeneti helyzetet mindkét fél arra használta, hogy sorait rendezze és eszméit tisztázza. Melanchton, humanista gondolkodásával és a dogmáktól való idegenkedésével, az engedékenység álláspontjáról próbálta enyhíteni az ellentéteket. Jelszava volt: szükséges dolgokban hűség, a többiekben engedékenység, a keresztény megbékélés érdekében. „Doctrina necessariá”-kat állapít meg — amelyekhez élete árán is ragaszkodik —, és „adiaphorá”-kat, amelyeket lényegteleneknek tart az üdvösség szempontjából, és a vita során feladhatónak. Eljárásával a közeledést akarta szolgálni, de éles kritikát kapott híveinek orthodox részétől. Kálvinék is szembefordultak a kompromisszumos megoldásokkal. Dávid Ferencet kolozsvári hagyományai, FTonterus szabadabb gondolkodása és nem utolsósorban egyénisége a közeledést keresők oldalára sorolta. A viták láttán megerősödött benne az ember dogmák fölötti értékének gondolata. Ugyanakkor Luther és Melanchton szellemisége olyan pozitív hitbeli tartalommal erősítette meg, hogy kritizáló készsége soha nem vált rombolóvá. Zsinórmérték maradt számára a Credo és a Szentírás, valamint az isteni ajándékként értékelt hit. A wittenbergi egyetemen fejeződött be szellemi felkészülése az életre, és alakult egységes világnézetté vallásos hite.

Van néhány tanulsága Dávid Ferenc „javított” életrajzának. Az első az, hogy életre indulásának leggazdagabb élményeit a lutheri reformációtól kapta. Nem egy kísérte élete végéig ezek közül az élmények közül. A második tanulság: soha katolikus teológiai és gyakorló vallásos élet hatása alatt nem állt. A harmadik: Kolozsváron is (lutheránussá lételekor), Brassóban is, Wittenbergben is olyan események gyújtópontjába került, amelyekben orthodoxia ütközött össze szabadabb, embert értékelő vallásossággal. Lehet, hogy ez tudatosította benne a hitbeli igazságok kutatásának vágyát, a dogmák felett való vitatkozásnak jogát a hit154