Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Teológia és kegyesség - Donáth László: Tanúság és távlat. Az Ótestamentum szerepe Luther teológiai eszmélődésében
ten ölelései”.11 A hit pedig nem más, mint az önfeltáró Isten orcájához futni elrejtőzködése fájdalmas ölelésében.12 Erazmusszal vitázva azonban e tárgyat kíméletlen, botránkoztató voltában artikulálja. A De servo arbitrió-ban a szabad akarat elleni érveket döntő részben az Ótestamentumból veszi.13 Az Ótestamentum tényei nélkül figyelmen kívül hagyhatta volna a kettős predestináció félelmetes szemléletét is.14 De a predestináció tanával megoldhatatlan omnipotentia generálisra is közvetlen bizonyítékokat talált.15 Bornkamm szerint az ótestamentumi argumentumok mellett elmaradnak a könnyebb és negatívabb újtestamentumiak, vagy ezek pusztán az ótestamentumi kijelentések visszhangjai.16 Ami nem jelenti azt, hogy Luther e művében ótestamentumi feltevéseknek esett volna áldozatul. Hogy jól értsük, Luther istenképét éppoly egységesnek kell tudnunk, mint a két testamentumét.17 Az Ótestamentum nem a Teremtőről és a népek királyáról szóló képeskönyv, vallotta Luther, hanem az emberiségben cselekvő Isten történetének része, aki mintegy lejegyezve adta itt közre önmagát. A történelmet mozgató hatalmas Isten nem más, mint aki Mózes és a próféták szavában szólt. 3. Isten kettős kormányzása Luther az Augustinustól származó apokaliptikus-újtestamentumi hagyományban egy ellentétes dualizmust ismert föl: Isten hatalma kiengesztelhetetlenül harcol a történelemben a gonosz hatalmával. A gonosz megkísérli a teremtményt eltéríteni Teremtőjével való üdvösséges kapcsolatától, a hittől, hogy így a teremtmény önmagát semmisítse meg. Isten a teremtményi lét minden dimenziójában küzd a gonosszal, hogy megvalósítsa végérvényes és teljes uralmát. Luther Isten küzdelmét a gonosszal — elvileg két módon — az emberi élet két alapdimenziójának megfelelően látja. Az első dimenzióban az emberek létfönntartásukért tevékenykednek. Az Istentől kapott különböző képességekkel és lehetőségekkel próbálnak felelősen alkotni. Ezért nevezte Luther ezt az „alkotások” (Werke) dimenziójának, s mindazt, amivel itt az emberek alkotnak, az „értelem”18 (Vernunft) kifejezésével foglalta össze. Isten a világot az értelemmel kor14
