Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Luther és a reformátorok - Bencze Imre: Konrad Cordatus, Luther Budáról indult küzdőtársa
ját kezű beírás adatait, s Konrad Cordatus születési évének helyesen az 1483. esztendőt tarthatjuk! A hónapot és napot nehezebb meghatározni. Feltételezve azonban, hogy korának szokása szerint a keresztelés napján kaphatta keresztnevét, a Konrad nevet, elképzelhető, hogy november 25-én született, mert másnap Konrad püspöknek, a hitvallónak (f975) van az ünnepe.10 S ha ez így igaz, akkor egyazon esztendőben, sőt hónapban született tehát a nagy reformátorral. Teljesen egyidősek lehettek! Talán ez is magyarázza jó viszonyukat, meleg kapcsolatukat, de még természetük hasonlóságát is. Cordatus küzdőtársként állt hűségesen Luther oldalán, s annak halála után néhány héttel ő is befejezte földi pályafutását. Amikor azonban Cordatus származásával foglalkozunk, születési dátumánál lényegesebb kérdés a szellemi örökség megvizsgálása, kiderítése. Milyen volt az a környezet, amelyben felnőtt, s ahonnét útnak indult a leombachi fiatalember? Mit kapott a családi háztól, s mit vihetett magával életútjára? Erre vonatkozólag egy német kutató alapos munkájából nyerünk részletes és megbízható választ.11 Konrad édesapjának neve Wolfgang Hertz volt, s gazdatisztként dolgozott az egyik legnagyobb leombachi birtokon. Édesanyja pedig a szomszédos Schleissheimből való Margarethe Kohlgruber. Jómódú és tekintélyes családban élt s nevelkedett az ifjú Konrad, az akkori viszonyokhoz képest gondtalanul. A szellemi háttérrel kapcsolatban már Payr Sándor megállapította Cordatusról: „huszita családból származott”12. Payr kérésére Wiczián Dezső részletesen átvizsgálta — még 1929-ben — Cordatus postilláját13. Közlése szerint a második rész 352. oldalán a Szentháromság ü. után 24. vasárnapi igehirdetésben olvasható az a polémia, amelyet Cordatus a halotti misékkel kapcsolatban folytatott. Itt az óegyházi perikópa evangéliumáról, Máté 9,18—26 textusáról szólva beszél a Jairus házában megjelent halottsiratókról, majd megkérdezi: „Kik ma a halottsiratók?” — s erre emlékezetéből felidézi, hogy valamikor az édesapja a szerzeteseket, papokat gúnyosan „halottsiratóknak” nevezte. Erre a véleményre azonban bizonyára nem magától jutott, hanem Húsz János, illetve annak követői nyomán.14 Visszaemlékezett olyan adatra is Cordatus, miszerint a husziták szép számban éltek egykor környékükön, s a hivatalos egyházi hatóság kíméletlenül üldözte őket. Valószínűleg a hírhedt Peter Zwicker dominikánus inkvizitori ténykedésére gondolt, amikor is például 1397- ben csupán Steyrban több mint ezer személyt vetettek hitelvi vizsgálat 134