Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Luther és a reformátorok - Zsindely Endre: Luther és Buliinger Henrik
hitvallást fogadtak el az úrvacsoráról 1535 tavaszán31, Luther pedig továbbra is támadta a svájci „sákramentáriusokat”, többek közt 1535-ben a Galata-levélhez kiadott nagy kommentárjában32. Régi híres Zwingli- ellenes vitairatának, a Hitvallás az úrvacsoráról-nak33 1535-ös újabb kiadása szintén tovább szította a kedélyeket34. Közben azonban a német birodalmi politika alakulása, elsősorban a svájci úrvacsoratan felé hajló dél-német városok nehéz helyzete a birodalomban, ahol a protestánsok közül csak az Ágostai Hitvallás követó'i élveztek — ideiglenes — türelmet, egyre sürgetó'bbé tette a megegyezést Luther és a svájciak, illetve az ezekkel rokonszenvező' dél-németek között. így került sor, számos tárgyalás és közvetítgetés után, az úrvacsoratan terén elért híres Wittenbergi Egyezség (concordia) megkötésére 1536. május 23-án Luther, illetve munkatársai és a dél-német városok lelkészei között, akiknek szószólója Bucer volt. Ő végül is gyakorlatilag Luther álláspontját fogadta el, miután az igen erélyes, szinte fenyegető módon addigi zwingliánus úrvacsoratanuk feladását követelte tőlük, ha valóban kívánják vele az egyezséget.35 Anélkül hogy ehelyütt teológiai részletekbe bocsátkozhatnánk, meg kell állapítanunk a legújabb kutatási eredmények alapján, hogy az egyezség a dél-németek engedékenysége következtében jött létre, akik lényegében elismerték Krisztus testi jelenlétét az úrvacsora jegyeiben, s hogy a „méltatlanok” is részesednek az Úr testében és vérében; Luther a maga részéről semmiféle engedményt nem tett.36 A svájciak nem vettek részt a wittenbergi összejövetelen, írásbeli lemondásukban azonban kifejezték vágyakozásukat az egység után, és mellékelték Bázelben 1536. március 27-én elfogadott hitvallásukat. Ennek az úgynevezett Első Helvét Hitvallásnak a szerkesztésében lényeges szerepe volt Buliingernek37, de részt vettek benne Bucer és Wolfgang Capito is, akik igyekeztek némelyik zwingliánus kifejezésnek élét venni és az egészet Luther számára elfogadhatóbbá tenni38. Buliinger ugyanekkor kiadta saját előszavával Zwingli utolsó nagy művét, a Fidei Christianae expositio-139, emellett Zwingli és Oekolampadius néhány idevágó levelét is megjelentették Züricben, Bucer egy korábbi iratával együtt40. A cél csupán annak a hangsúlyozása volt, hogy a svájciak ugyan kívánják az egyezséget, de továbbra is kitartanak Zwingli tanítása mellett, mindez mégis alaposan megnehezítette Bucer helyzetét a wittenbergi tárgyalásokon.41 A Wittenbergi Egyezség a résztvevők aláírásával azonban még nem 124
