Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Luther és a reformátorok - Zsindely Endre: Luther és Buliinger Henrik
nyilvánult, hogy Zwingli kívánságára Buliinger részt vett több fontos összejövetelen Zürichben14, és elkísérte Zwinglit a Berni Hitvitára 1528- ban15. Részt kellett volna vennie a zürichi küldöttség tagjaként a híres Marburgi Kollokviumon is 1529-ben, de ezt a gyülekezetében közvetlenül a reformáció bevezetése után uralkodó állapotok nem engedték meg. így történt, hogy Lutherrel való személyes megismerkedésére végül mégsem került sor.16 A fiatal Buliinger azonban még ekkor sem tekinthető egyszerűen Zwingli tanítványának. Kappelben 1523 és 1529 között majdnem az egész Újtestamentumot végigmagyarázza tanítványainak — ezzel is Luther nyomdokában haladva17 — s a Római levél exegézisénél különösen jól kimutatható Luther és Melanchthon hatása.18 Tanácsért szívesen és gyakran fordult Zwinglihez19, de a teológiai gondolatok értékelésénél meglepő önállóságot mutatott20. Érdekes tény az is, hogy a „szimbolikus úrvacsoratan”-hoz Buliinger — augustinusi, valamint valdens gondolatokat követve — Zwinglitől függetlenül, sőt korábban vagy legalábbis egyidejűleg jutott el, s azt bizalmas beszélgetésben közölte is a zürichi reformátorral 1524. szeptember 12-én.21 A Zwingli és Luther között folyó úrvacsoratani vitában Buliinger kétségtelenül Zwingli oldalán állt, és segédkezett is egyik vitairata megfogalmazásánál.22 A fiatal kolostori tanító benső szabadságára és ökumenikus gondolkozására mégis jellemző az a tanács, amit egyik tanítványának adott búcsúzóul 1525. február 5-én: „Semmi esetre se pártoskodj. Hagyd, hadd legyen az egyik lutheránus, a másik zwingliánus, Te viszont légy keresztyén!”23 Az a hatalmas, történelmi horderejű csapás, ami a zürichieket a kap- peli csatában Zwingli és több, mint ötszáz zürichi férfi elestével érte, új fejezetet nyit Buliinger életében és Lutherhez való viszonyában is. Amikor ugyanis Zürich város tanácsa két hónappal később, valószínűleg Zwingli régi kívánságának megfelelően, őt választotta meg a város vezető lelkészéül24, akkor huszonhét éves vállára egyszerre ránehezedett Zwingli nem könnyű öröksége: a zürichi egyház megmentésének minden gondja a vesztes háború után. Az új zürichi antistes (egyházvezető) így egyben a Zwingli-féle hagyomány őre és képviselője is lett, s ebben a minőségben hamarosan az európai nyilvánosság elé kellett lépnie. Első feladatának tartotta, hogy a „paphoz nem illően” harcban elesett Zwingli becsületét a katolikus és protestáns részről hallható vádak vagy szemrehányások ellen irodalmi síkon megvédelmezze. Már 1532. január 28-án ünnepi beszédet tartott Zürichben halott barátja védelmében A prófétai 122
