Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Luther és a reformátorok - Zsindely Endre: Luther és Buliinger Henrik
ami 1521—22 fordulóján következett be, saját megállapítása4 és a kutatók egybehangzó véleménye szerint5 nem annyira a reformáció kiváltotta vitáknak és teológiai műveknek, mint inkább az egyházatyákkal való komoly foglalkozásnak volt köszönhető: az egyházatyák vezették el őt a Szentírás világosságára. Az is kétségtelen viszont, hogy mindez nem légüres térben, Luthertől nyert hatások nélkül történt. Buliinger ugyanis naplójában6 világosan utal arra, hogy a Luther kiátkozása körül Kölnben 1520-ban fellángolt heves vitát ő maga is érdeklődéssel követte, és Luther ugyanabban az évben megjelent három reformátori főművét azonnal elolvasta. Bizonyosra vehető tehát, hogy az indíttatást a középkori skolasztikától való elszakadáshoz és az egyházatyákon keresztül az Igéhez való közeledéshez elsősorban Luthertől kapta. A svájci történetírásban mutatkozott olyan tendencia is, mely ennek a Buliinger életében bekövetkezett fordulatnak egész jellegét megpróbálta egyenesen szembeállítani Luther megtérésével: „Könnyen és simán jutott el az új hitre; a nagyszerű lelki tusakodás, amelyet Luther a világ szeme elé tárt, őt nem ragadta meg.”7 A fiatal Buliinger egy nemrég nyomtatásban megjelent levele ennek éppen az ellenkezőjéről győz meg: „Négy éve már, mint tudod — írja egy barátjának 1525. április 17-én —, hogy kezdtem erre a meggyőződésre eljutni, és bizony annyit gyötrődtem vele, hogy... igen gyakran egész életem felől kétségbeestem.”8 Ugyanakkor hálát ad Istennek, hogy a „tenger legsúlyosabb viharai” közepette sem hagyta el őt, és eljuttatta az igaz hitre.9 A reformáció elfogadását hamarosan újabb Luther-művek és főleg Melanchthon Locz-jának tanulmányozása követte, Buliinger tehát pályája kezdetén kétségkívül döntő hatásokat nyert Wittenbergből; Zwing- litől viszont, aki éppen ekkor, 1522-ben lép fel nyíltan reformátorként Zürichben, Buliinger még semmiféle indíttatást nem kaphatott. Buliinger evangéliumi hitre jutását az mutatja a legvilágosabban, hogy a kolostori iskola „praefectus”-i tisztét Kappelben csak azzal a feltétellel vállalta el 1523 elején, ha a katolikus mise látogatása és a szerzetesi élet minden kötelezettsége alól felmentik. Tizenhét éves volt ekkor.10 Zwinglivel 1523 őszén ismerkedett meg személyesen Zürichben, miután egyik legfontosabb művét, az Első Zürichi Hitvita (1523. január 29.) tételeinek magyarázatát11 elolvasta12. Ettől kezdve az egyetértés és együttműködés mind szorosabb lesz közöttük, úgyhogy az évtized végére bizalmas barátság alakul ki a húsz évvel idősebb zürichi reformátor és a fiatal kappeli tanár, majd bremgarteni lelkész között.13 Ez abban is meg121
