Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Luther és a reformátorok - Zsindely Endre: Luther és Buliinger Henrik
Zsindely Endre Luther és Buliinger Henrik Az úrvacsoratan körüli heves vita és az ebből adódó feszültség Luther és Zwingli között, mely egészen 1531-ig, Zwingli elestéig fennállott, ismert történeti tény. Fontos kérdés azonban: hogyan alakult Luther viszonya a zürichi egyházhoz Zwingli halála után? A tanulmány ehhez a témához kíván hozzájárulni, amikor részletesen tárgyalja Buliinger Henrik zürichi reformátor Lutherhez fűződő kapcsolatát. Buliinger Henrik1 1504. július 18-án született Bremgarten városkában, Zürichtől nem messze. Tanulmányait szülővárosában, majd a német- holland határ közelében fekvő Emmerichben (ahol a Luther neveltetésében oly fontos szerepet játszó „Közös élet testvériség” evangéliumi jellegű kegyességi mozgalom hívei rá is nagy hatást gyakoroltak)2 és végül a kölni egyetemen végezte, s a magister tudományos cím elnyerésével zárta le 1522 elején. 1523-tól kezdve a Zürich közelében fekvő kappeli kolostor iskolájának vezetője, majd a kolostor reformátora, 1529-től pedig bremgarteni lelkész, egészen a vesztes Második Kappeli Háború utáni elűzetéséig. Közvetlen ezután, 1531 decemberében Zürich vezető lelkészévé választják az elesett Zwingli Ulrik helyébe; ezt a tisztséget haláláig, 1575. szeptember 17-ig viselte. Több mint száz könyvet írt, levelezése pedig közel tizenkétezer darabból áll.3 Jelentősége nagyobb, mint régebben gondolták: Buliinger volt a Zwingli-féle svájci reformáció meg- mentője, megszilárdítója és — Kálvin Jánossal együttműködve — európai méretű hatóerővé fejlesztője. A Második Helvét Hitvallás (1566) szerzője élete végére a „református ökumené” valóságos pátriárkája lett, valóban megérdemli tehát, hogy az egyháztörténeti kutatás figyelme ma fokozottabb mértékben fordul feléje. Annál fontosabb, hogy Lutherhez való viszonyát e helyen alaposan szemügyre vegyük. Buliinger evangéliumi hitre térése és csatlakozása a reformációhoz, 120
