Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.

Luther és a reformátorok - Székely György: Húsz János öröksége Luther reformációjában

nui is kettős előjellel mutattak rá az egyházi és a társadalmi reform vagy felkelés összefüggésére — meghatározott köröket tehát éppen vonzottak a megbélyegezni akart tanok. Egy a kor problémáit tárgyaló irat, amely 1524-ben Münchenben jelent meg nyomtatásban Johann Lochernél, címlapján páncélos vitézzel, mondanivalóját a megszemélyesített „parasztellenes” levélírónak a Karsthanshoz írott panaszlevelébe rejti, de Seneca-idézete tanúsága szerint a humanizmus szele is érintette. Ez felidézi a cseh előreformátor vértanúságát (Hussius mártír széljegyzeten, verderbung des Hussen szövegrészben) és az őt követő áldozatokat (marterer). Alighanem gúnyos értelemben szerepel itt, hogy ezekkel (az eretneküldözésekkel) óvakodtak a régi férfias német szíveket és erényt ehhez megkeresni, az Istent kegyelemért kérlelni és igaz megvilágosodásért. Luther működési körzetében gyarapodott azok száma, akik az angol—cseh—német egyházújító tanokat magukévá tették. Otto Brun- fels, volt karthausi szerzetes azáltal is lett Elzász egyik legismertebb reformátora, hogy befolyásolta őt a humanizmus, és ennek keretében Hutten Ulrik megismertette őt Wiclif János és Húsz János egyházkritikai írásaival, bennük a szegény egyház igényével és az „isteni jog” emberi cselekvésre egyedül érvényes törvényével. 1524 augusztusától 1525 áprilisáig — tehát a parasztháborúba átvezető feszültség idején — Brunfels közvetlen levelezésben állt Lutherrel, aminek alkalmát egy olyan háromkötetes huszita írásgyűjtemény adta, amelyet Brunfels Hutten hagyatékából szerzett és azt Strassburgban Schott nyomdájában kiadta, részben németre fordítva: mindhárom kötetet Luthernek ajánlotta. A reformátor 1524. október 17-én írt köszönőlevele világossá teszi, hogy Luther a huszita iratok kiadását megszorítások nélkül pártfogolta. Pedig a Húsztól radikálisan értelmezett „isteni jog” érvként szerepelt a parasztok követeléseiben. Ez volt addig Németországban a legterjedelmesebb huszita iratkiadvány. Az 1524. augusztus—1525. március közötti publikációval egyidejű Wiclif Párbeszédek című munkája megjelenése. Akarva vagy akaratlanul, Brunfels e kiadásokkal hozzájárult a paraszt- háború eszmei előkészítéséhez. Ezt fel nem ismerve vagy felismerve, de a kockázatot vállalva Luther a legmesszebb ment el abban, hogy forradalmas evangélikus prédikátorok kezébe társadalomkritikai anyagot engedjen. A huszitizmus bekapcsolása a német erények és kívánalmak áramkörébe immár déli és nyugati német területeken annál kevésbé tűnhetett veszély előidézőjének Luther szemében, mert maga Húsz János nem jutott el a feudális kizsákmányolás megszüntetésének gondola8*

115