Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Luther és a reformátorok - Székely György: Húsz János öröksége Luther reformációjában
gük volt. Más kiútja immár nem volt a haladó gondolkodónak, mint hogy más tartományi fejedelmet választott védnökül: Agricola 1538-tól Brandenburg szuperintendense, 1540-tŐl berlini udvari prédikátor. De Húsz emléke nemcsak a szövegek és feldolgozások által élt, hanem ikonográfiája kialakulásával is. Már Agricola drámájának címlapjára is Húsz arcképe került. Még megragadóbb volt a vértanúság ábrázolása: ismeretlen mester 1530 táján készített fametszetet Húsz máglyahaláláról. Az 1415. július 6-ára utaló kép érdekes kompozíció: szakállas pap kezében könyv van, amelyen németül áll írva, hogy „Isten szava megmarad az örökkévalóságban”, ami maga is tiltakozás a reformáció elnémító]' ellen ; hátterében a cölöphöz kötött Húsz alatt ég a máglya, körötte hóhérai és főpapok, az ég gyűrűjéből pedig a Szentlélek galambjából sugárnyaláb éri Húsz eretneksüvegét. A reformációs metszet megindító hatású volt. Egyik eleme látható a lübecki Jürgen Creutzberger formametsző és levélfestő Husz-képmásán: a vértanú német szövegű imakönyvet tart kezében, felirata szerint a szent vértanú Húsz János képe, akit Krisztus megvallása miatt a konstanzi zsinat elítélt és megégettetett 1415. július 8-án. A kép alá német verses szöveget helyeztek. így lettek Húsz János és Prágai Jeromos a reformáció kegyes előfutáraivá annak megfelelően, hogy Németország helyzetét a korai reformációs röpiratok az egykori Csehországéval vetették egybe. Ez a szöveges és képi szemlélet a lutheri reformációból egyenes úton került Bornemisza Péter tollára: „Mi időnkbe és csak előttünk sok mártíromok, sok firfiak, nagyok-kicsinyek, Húsz János, Prágai leronimus, papok és községök mint bátorították az kínok közt ő magokat, megolvashatjátok a könybe, kit rólok írtak.” Bornemiszát is felháborította, hogy a sátántól megkonkolyozott tudomány gyomlálóit a pápa „az ő dühös kegyetlenségével, tűzzel, fegyverrel, töm- löccel ottan lenyomta, amint Húsz Jánost is megégeté”. Luther Mártonnak a huszitizmushoz való viszonya Húsz ügye megítélésén túl nem egy csapásra tisztázódott. Siettette ezt az a lipcsei vita (1519. július), amelyet a skolasztikus Johannes Mayr von Eck doktor, ingol- stadti teológiaprofesszor beszélt meg katolikus részről az akkor még Lutherrel egyetértő wittenbergi professzorral, a Karlstadtból való Andreas Bodensteinnel. Eck és Karlstadt vitájába bekapcsolódott Luther, és ez alkalmat adott a katolikus vitafélnek, hogy a reformátort eretnekgyanúba vonja azzal, ha sikerül Lutherből kicsalnia annak elismerését, hogy Huszt jogtalanul égették meg, hogy pápa és zsinatok tévedhetnek. Eck azonban túllőtt a célon, amikor vitapozíciója javítása érdekében a 111
