Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.

Luther és a reformátorok - Székely György: Húsz János öröksége Luther reformációjában

rült a német—svájci humanista és reformátor Vadianus felfogásában (Grosse Chronik): nála a reformáció reformátorok egymásutánja. A kereszténység Vadianus szerint sötétségben volt Húsznak a konstanzi zsinaton történt megégetése után; elnyomták az igazságot, mígnem Isten igéje hatalmát újra megjelentette három férfiú (Rotterdami Erazmus, a szászországi Luther Márton és a svájci szövetségbeli Zwingli Ulrik) által, mire a szerzetesi félrevezetés összeomlott.

Miután a konstanzi per jogellenes volta tisztázódott Luther és hívei szemében, a cseh eló'reformáció vezetőjének emlékét fel akarták eleveníteni. Luther és wittenbergi köre egymás után adta ki Húsz leveleit és írásait részben latinul, részben németül. Luther Márton személyesen gondozta Húsz János fogságabeli leveleinek egy kiadását, és ahhoz előszót írt. Kitűnt Húsz történeti felidézésében Johannes Agricola (eredetileg Schnitter), aki Eislebenben született 1494-ben, és ott 1525 óta az első protestáns latin iskola rektora, 1526—36. években prédikátor volt. Ott írta, illetve fordításban adta ki 1529-ben, még mint Luther feltétlen híve Húsz konstanzi perét, amely tartalmazza az ellene hozott végleges ítéletet (Sententia definitiva), amelyet az általános zsinat (Sacrosancta Generalis Constantiensis Synodus) hozott. A kiadó nézetét az a német nyelvű feldolgozás tükrözi, amely határozottan protestáns ízű címet visel: História és igaz történet, hogyan ítélte el nyilvánosan a pápa és csoportja a szent evangéliumot Húsz Jánossal a konstanzi zsinaton Krisztus Urunk születése utáni 1414. esztendőben. A forrást, mint Agricola közli barátjával, Johannes Secerius nyomdásszal, Paulus Rockenbach zeitzi orvosdoktor könyvtárában találták meg, és Nicolaus Krompach barátja ültette át németre. A szerzőt Agricola nem ismerte, de úgy vélte, hogy Petrus Notarius volt. Helyesen látta: Petr z Mladonovic magister volt Húsz írnoka. A forrásátültetés végén Húsz János magister históriája a rövid, visszatekintő cím. A kötet tartalmazza Poggio Guccio di Bracciolini levelét a Jeromos-ügyről. A sokoldalú válogatás a huszita és katolikus szerzőtől, különféle műfajú írásokból Johannes Agricola koncepcióját dicséri. Ez a színvonal tette alkalmassá a kisvárosi tanárt és prédikátort arra, hogy 1537—38 során már Wittenbergben tanítson. Ekkorra készült el a konstanzi per dramatizált feldolgozásával. A német munka Húsz János tragédiája, amelyet Konstanzban a keresztényieden zsinaton tartottak, minden kereszténynek hasznos és vigasztaló olvasására címmel a szerző neve nélkül jelent meg. A drámai feldolgozással Luther már nem értett egyet. De eltávolodásuk mélyebb oka teológiai felfogáskülönbsé110